Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

6. füzet - I. Rohringer Sándor: Kulturmérnöki munkálatok a felvidéken

161mint két külön rendszert állapították meg. Sőt véletlenül mi magyarok egy harmadik rendszerhez, az ú. n. Blitzdrainagehoz is hozzájuttattuk őket. A nálunk divó szokás szerint a gyűjtővonalakat nagy esésű területeken zegzugos alakban vezetjük, bizonyos, 40—50%-°t ^úl nem haladó esésben, a mely eli'endezés alapja az a tapasztalat, hogy a völgyekben a legnagyobb esés irányában lefektetett gyűjtővonalban gyakorta mind felszíni, mind a csőfenék alatti kimosások történtek. A 2. sz. kép az Alapi Salamon Gém-féle palocsai uradalomban végzett talajcsövezés részletét mutatja be s ezt közölte Friedrich osztrák kultúrmérnök és a bécsi Hochschule für Bodenkultur rektorának «Culturtechnischer Wasserbau» czímű könyve is. Akadt egy kiváló osztrák kultúrmérnök, a ki ezt a tervet átdolgozta, bizonyítván, hogy az általunk Blitzdrainagenak nevezett rendszer szükségtelen. Részünkről annak idején egy német nyelvű czikket írtam e rendszer megokolására, melynek velejét Friedrich későbbi munkájában közölte, de ez a vitát már meg nem állította s Németországba is átcsapott. Messzire vezetne ennek a kérdésnek további taglalása s csak azt jegyzem meg, hogy egyrészt ez a nálunk divó rendszer figyelmet keltett, másrészt pedig bármilyen műszaki feladat megoldására nagyon bajos megszabott rendszereket, mintákat felállítani, mert abszolút bizonyossággal egyik minta sem mondható jónak s esetleg mind jó a maga helyén, ha a körülményekhez és a helyi tapasztalatokhoz alkalmazkodnak. A 25 év alatt 14 vármegye területén végzett talajcsövezés 24.000 kat. holdra rug, a mi átlag 150 kor. befektetést számítva 3,600.000 kor. befektetésnek felel meg, s bár az érték emelkedésének összeállítása nagyon nehéz feladat, nem tévedünk, ha az évi jövedelem emelkedését 10%-ra számítjuk a befektetett összeg után, a mi 360,000 kor. évi többletjövedelmet jelent a közgazdaság számára s minden esetre sok használhatlan terület helyébe jól művelhető területet állított és a gazdát a felvidék nedves időjárásától sokban függetlenítette. A hegyvidéken gyakran előforduló s a lecsapolással rokon munkálat volt a vízmosáskötéssel kapcsolatos mederrendezés, illetve vízlevezetés. A hegyoldalon levő szakadékok anyaga nemcsak a művelés alatt álló területeket borítja el nagy esőzések idején homokkal és kavicscsal, hanem a közlekedő út- és vasútvonalakat is megrongálja, a mire élénken emlékezhetünk a 2 év előtti krassó-szörénymegyei árvízkárokból, s ennélfogva hasonló munkálatok nemcsak a földmívelés, hanem a közlekedés érdekeiből kifolyóan is elsőrendű fontosságúak. E munkálatok egyik típusos példája a 3. képen látható szabályozás, a mely az abauj-tornamegyei Haraszti, Vajkócz, Rozgony és Benyék községek határaira terjed. A számos vízmosásnak azelőtt két feliszaposodott levezetője volt, a melyek annyira megteltek hordalékkal, hogy a csatornák medre a talaj fölé emelkedett és nagyobb záporok 280—300 kat. hold termését homokolták be. Az első teendő volt a vízmosások gyökeres megkötése és befásítása, a mi után a levezető csatornák kiásása következett. A bemutatott rajzban a főlecsapoló ároknak a régitől eltérően egészen új, A—

В iránya látható, miután a régi nyom töltésszerűen feliszapolódott voltánál fogva nem volt használató, mellette új terület megszerzése pedig jelentékenyen