Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - IV. Hajós Sámuel: Az 1909. évi szigai jégtorlódás megbontása

40 tromos uton történt, azután azonban egyszerű kanóczgyújtásra tértünk át, a mi épen csak hogy ósdibb eljárás az előbbinél, de semmivel sem bizonytalanabb vagy veszélyesebb, míg gyorsaság dolgában a villamos vezeték fektetésével és elszigetelésével járó sok mindenféle babra munka elmaradása miatt — még kedvezőbbnek mondható (amíg t. i. mint nálunk, egyes lövésekről van szó.) Február 13-án indult meg a tulajdoképeni torlaszbontás és márczius 10-én szűnt meg a működésünk. Ezen idő alatt sikerült a csatornát körülbelül 1500 méternyi hosszban kidolgozni, melyből mintegy 300 méter esik az alsó torkolatnak töleséralakban táguló részére: mintegy 1200 méternyire pedig a 8 méter szélességben kivájt csatorna-szakasz terjedt. Eleinte körülbelül 1800 méternyire becsültük annak a szakasznak a hosszát, melybe csatornát kell vágnunk s melybe a kazuki telephez közel eső síkvízterületet is beleszámítottuk, de közel érvén a munkával a sík vízterülethez, láttuk, hogy bár a felszín még jó tarajos, már csak 50—60 cm. vastag lebegő jéggel van dolgunk, mely a mederfenékhez sehol sincs odanőve, a vízszínváltozást mindenkor híven követi, tehát teljes biztosítékot láttunk, hogy az általános jégfeltörés ellen a torlódásnak ez a része számbavehető ellenállást nem fejt ki. Munkaközben a szünetnapokon több ízben általános jégszemlét is tartottunk, a melyek közül különösen kettő emelendő ki. Az egyik a szakasznak bejárása a blazsoviczai átvágásig, abból a czélból, hogy megállapítsuk azokat az intézkedéseket, melyek esetleg szükségesek lesznek, hogy a nagy zajláskor a jég ne a monosztorszegi ágban, hanem feltétlenül a szigai átvágáson keresztül vegye útját. A másik szemle vonatkozott a Gombosnál összeverődött jégtorlódás megvizsgálására, a mit megokolttá tett az a körülmény, hogy a Gombos és Dálya közötti víz színkülönbözet, melynek rendesen körülbelül 50 cm.-nek kellene lennie, állhatatosan 1-70 m. körül járt, a mi oly szívós akadályra engedett következtetést, melyet esetleg szintén előre meg kellene bontani. Hogy a torlaszbontó munkának a lefolyásáról valami képet adjunk, közöljük a munkanaplónak rövidre fogott kivonatát, mely a következő : 1909. február 10. Este elutazás Zomborba. Február 11. reggel 7 órakor megérkezés Zomborba, értekezés a folyammérnöki hivatalban és intézkedés a helyszínén teendő előkészületek dolgában. Utazás Bezdánon át a 9. számú őrházhoz, onnan a Dunához, a hol röviddel ezelőtt a jég erős zajlásnak indult. Vissza a bezdáni hajóállomáshoz, intézkedés a kiskőszegi raktárban levő 6 láda dinamit egyrészének és a hozzávalók áthozatala végett, este Zomborba. Február 12. Zomborból Bezdánba, a felszerelést a bazsoviczai őrházhoz irányítjuk, magunk pedig a Duna mentén a jég megvizsgálása végett a monostorszegi malmokig, később tovább a monostorszegi őrházig, illetőleg az ottani nagy torlaszhoz mentünk. 12 munkás kirendelése a szigai torokba. Február 13. A monostorszegi Dunaág mentén felszereléssel együtt a szigai átvágás alsó torkához mentünk ; déltájban a torkolat előtti torlasz megtisztítása dinamitrobbantással, mintegy 200 méter hosszban. Este Apatinba, telefonjelentés Budapestre, dinamitnak sürgős leküldése végett is. (Ez állítólag elment már Visegrádról.) Február 14. A csatorna vágás folytatása mintegy 150 méter hosszúságban. A Kiskőszegen maradt 75 kilogramm dinamit elhozatala. Este Apatinban további 12 munkás kirendelése, telefonjelentés Budapestre.