Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - IV. Hajós Sámuel: Az 1909. évi szigai jégtorlódás megbontása

35 Alig egy-két órai zajlás után azonban mái' észrevehetően csökkent a jégmenés sebessége; délután 2—3 óra tájban pedig Bezdánnál ismét végképen átállott a Duna. És miután ebben a pillanatban itt a víz is rendkívül erősen áradni kezdett (óránként 30--40 cm.-t), míg Apatinnál a megérkezett jelentések szerint, az ugyanakkor folyamatban volt nagy áradás mértéke jelentékenyen megcsökkent (aminek következtében a bezdán-apatini normális 1'80 méter magas vízszinkiilönbözet azonnal 3'70 méterre szökött fel), nem lehetett kétség az iránt, hogy e két állomás között a jég újból megfeneklett és összetorlódott. Miután még a két vízállásvonal iránytöréseinek időbeli eltávolodásából arra lehetett következtetni, hogy az akadály valahol a két állomás közötti szakasz alsó harmadába eshetik, még aznap folytattuk a Duna mentén szemleutunkat, mely elvezet Monostorszegig, a hol a 4-ik képen látható óriási jégtorlaszra találtunk (a helymeghatározás tehát nem volt elég pontos, amennyiben a torlasz inkább a szakasz közepén fekszik, mint az alsó harmadában.) Bármily hatalmas jégtorlaszszal álltunk is szemben Monostorszegnél, a 3'70 méter magas vízszinkülönbözetet, mely Bezdán és Apatin között oly hirtelen előállott, a monostorszegi torlaszból kimagyarázni annyival kevésbbé lehetett, mivel a Duna itt két mederben (a monostorszegi ágban és a szigai átvágásban) folyván, lia a monostorszegi el is van torlaszolva, legalább Vs-a a víznek a Szigán át talál lefolyást, s ezért ilyen nagy vízszínduzzasztás nem valószínű. És miután már szemleutunkban az is feltűnt, hogy nemcsak a monostorszegi Dunaágban állott a jég egy tömegben, hanem amennyire a monostorszegi ág felső végéről a szem csak ellátott, a szigai átvágás is (6-ik kép) álló jéggel volt borítva, erős volt a gyanú, hogy ezen az úton sincsen a víznek szabad lefolyása. Miután még ebbeli gyanúnkat 11-én reggel egyrészt a vízállásvonalak közötti magasságkülönbség további növekedése., másrészt pedig a halásznép értesítése, hogy a Szigában is megállott a jég, szintén megerősítették. — egyenesen tovább mentünk a szigai átvágás alsó torkolatához, a hol tényleg felfelé erősen összeverődött jeget (1. a 7-ik képet), lefelé pedig tiszta síkvizet találtunk. És miután végül a szemtanúktól még azt is megtudtuk, hogy mind Monostorszegné], mind pedig a Sziga toroknál előtte való nap (11-én) déltájban állott meg a jég, meg lehetett állapítani, hogy a Mohács felől megindult zajlás akadt meg mind a két helyen, a pár nappal előbbi rendkívül alacsony vízállásnál megfeneklett jégtömegekben. Azzal, hogy a monostorszegivei egyidejűleg a Szigában is alakult jégtorlódás, a helyzet tulajdonképen az volt, hogy

7 két helyen szükült meg a víz lefolyására szolgáló mederszelvény, az első a bezdán-apatini szakasz közpe tájára, a másik pedig a szakasz alsó harmadába esett. Ugy fogható fel tehát a dolog, mintha a két torlasz együttesen a szakasz közepe és alsó harmada közé esett volna. Szóval, két eltorlaszolt folyamszakaszszal állottunk szemben, a mi tekintve, hogy a két ágban megoszlott víznek elragadó ereje kisebb, mint az egységes vízfolyásé, a helyzet komolysága is egyre fokozódott, különösen mikor látni való volt, hogy a levonulóban levő szokatlan magas árhullám a torlaszok egyikét vagy másikát nem hogy megbontotta volna, hanem ellenkezőleg a felszín alatt folyton-folyvást lefelé igyekvő kóbor jéggel még meg is erősítette. A haladéktalan beavatkozás szükségessége ilyen viszonyok között tehát még csak vita tárgya sem lehetett, a mikor minden perczben az is várható volt, hogy 3*