Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

5. füzet - II. Dieter János: A ferenczfalvi völgyzárógát

101 о : 1 hajlású oldalfalakkal és 3'5°/

0 eséssel épült. A szikláig leérő támasztó-pillérek 9 m. távolságban készültek. A csorduló méreteinek megállapítása a következő számításon alapul: Miután a Berzava patak legnagyobb árvízének mennyisége ismeretlen volt és a becsléssel csak mintegy 20 m

8/sec-ban volt megállapítható, ez okból általános tájékoztatásul a csordulón lefolyásra kerülő vízmennyiséget a vízgyűjtő terület nagyságából, s a négyzetkilométerenkinti maximális vízhozományból számították. A gáthoz tartozó vízgyűjtőterület nagysága 76-9 km

2, a vízgyűjtőterületet, bár kristályos palából, főként gnájszból áll, a rajta levő törmelék és erdőség miatt félig áteresztőnek vették s a maximális vízhozományt km

3-kint 0'8 m

3-nek számították; így a levezetendő maximális vízmennyiség 76-9 X 0'8 = 6Г5т

8/зес. Lássuk most már hogy színültig telt medencze esetén mennyi víz bukik át a csorduló bukógátján és mennyi vizet képes az elvezetőcsatornája emészteni. A bukón 14) m. duzzasztáskor átfolyó vízmennyiség kiszámítására az adatok a következők : az átbukás tökéletes, a bukó teteje lekerekített, megközelítőleg m = 1-2 m' = 0-51, 1 = 374) т., H = 14) т. Q = т. 1. H /2gH = 0-51 X 374) X 1 X 4-43 = 83"6 m

3 A csordult) el vezető-csatornájának emésztőképességét a következő adatokból számították : a vizes terület -- 6-45 m

2 a « kerület = 7-00 m. a hidr. sugár = 0'92 a csatorna esése = 0 035 С = 75 U = 75 /0-92 X 0-035 = 13*43 т. Q = 13-43 X 6-45 = 86-62 m

3 Az elvezető-csatorna tehát képes a csordulón átbukó vízmennyiséget levezetni. Az elvezethető vízmennyiség tehát mpként mintegy 834) m

3, a melyhez ha hozzászámítjuk még a vízkivételi csőveken elfolyó — az előbbihez képest ugyan nem nagy — vízmennyiséget, 100 m

3, mp.-t, akkor az összes árapasztás mp.-kint mintegy 93 köbméter, tehát oly vízmennyiség, amelyen — úgy vélték — egy várható legnagyobb felhőszakadás mp.-kénti vízmennyisége jóval alul marad. A tényleges árvíz azonban már két esetben jóval túlhaladta a számított értékeket. Az 1910. és 1912. években Krassó-Szörény vármegyében olyan katasztrofális —- aránylag rövid intenzitású — f elhőszakadásszerű esőzések (Resiczabányán 1910-ben 54

,

n/m, 1912-ben 60

m/m-nyi csapadék esett 24 óra alatt) voltak hogy az a lefolyásra kerülő nagy vízmennyiség, mely a már úgyis megtelt völgyzáró medenczébe tódult, nem volt képes csak a csordulón lefolyni s így a nagyfal és a nyeregfalak teljes hosszában bukott keresztül az ár. 1910. évben rövid ideig (6 óráig) állítólag 24 cm.-rel, 1912. évben pontos bemérés alapján meghatározva — ott mérve, a hol a viz még nem kezdett lehajolni — a víz mintegy 20 cm.-rel túlfolyt a falak koronája fölött. A falak — melyek ilyenképen kiáltották a vízpróbát, amennyiben a számítottnál nagyobb víznyomásnak voltak kitéve — a túlfolyás miatt egyáltalában nem szenvedtek. Csak a nyeregfalak alatti hegylejtőről tiint el a szikla fölötti