Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

4. füzet - III. Szurány Gyula: Nehány vízalatti robbantás ismertetése

It) szükség szerint vagy egyenkint sütöttem el durranó gyújtózsinórral, vagy csoportosan — elektromos úton. Az egyes aknák nagysága, eltérően a Lauer javasolta 050—0 75 kg.-os töltésektől — melyek- ц||| kel kísérleteimkor számbavehető eredményeket nem értem el — a megbontandó padok vastagsága szerint 2'5—5'0 kg.-ig váltakozott. Robbantó aknáimat azonban a Lauer-féle módszertől egészen eltérően kezeltem. Ugyanis a bádogszelenczékbe csömöszölt és gyújtóval felszerelt dinamittöltéseket czementes zsák aljába fektettem s földdel megtöltve, zsineggel kötöttem be. A zsákba töltött agyagos föld egyrészt az I. osztályú dinamitból készített akna elfojtására, tehát hatásának tetemes növelésére szolgált, másrészt pedig a preloscicai átvágásban mintegy Г8 m. sebességgel folyó vízsodrása ellen védte meg az egyes töltéseket. A romboló aknák sülyesztését következőképen hajtottam végre: Mivel hálózatszerű mélységmérésekkel a robbantás útján meglazítandó kőtuskók és kőpadok mértani helyét megállapítottam, az egyes szelvények fölött kifeszített és beosztott drótkötél alá, lemacskázott ladikkal arra a helyre ereszkedtem, hol a kőzetpadot robbantani kellett. A tuskók vagy sziklapadok terjedelméhez képest a víz színe fölött mintegy 1'5—2-0 m. magasságban és egymástól 4—5 m. távolságban, — a drótkötélen innen és túl — még két kenderkötelet is feszítettem, melyeknek az volt a rendeltetésök, hogy a lehorgonyzott ladikról a mélységbe sülyesztett aknákat a zsákra kötött erős zsineg segítségével e kötelek egyikéhez ráerősítsem, hogy egyrészt az esetleg el nem sült aknákat a vízből ki lehessen emelni s megállapítani az el nem sülés okát, másrészt pedig, hogy legyen hová kötni az egyes töltések elektromos vezetékeit is, melyeket nem szabad a víz sodrának kitenni, mert tudvalevőleg az elektromos lövőkupak gyújtótölteléke olyannyira érzékeny, hogy a vezeték hirtelen rángatása következtében meggyúlva, idő előtt elsülhet és szerencsétlenséget okozhat. Ez óvatossági intézkedésekre egyébként a hajózás, valamint a későbben itt végrehajtott utókotrás biztosságára való tekintetből is feltétlenül szükség volt, mert ezeket figyelmen kívül hagyva, nagyon könnyen megtörténhetett volna, hogy egyes el nem sült, vízmentesen elzárt