Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

4. füzet - III. Szurány Gyula: Nehány vízalatti robbantás ismertetése

It) parti vontatást komolyan veszélyeztette. Minthogy az eltávolításával megbízott medertisztító kormányos több ízben sikertelenül kísérelte meg az eltávolítását, a budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal kérelmére a földmívelésiigyi minisztérium e hajózó akadálynak szétrobbantását határozta el. Mélységméréseim szerint a fentemlített fatörzs felső végével a 0 víz színében feküdt, alsó végével pedig a 0 víz alá 8'5 m.-rel nyúlt le s megközelítőleg függőlegesen állott a mederben. E sajátszerű helyzetének magyarázatát keresve, kikérdeztem a part mentén az erdőben foglalatoskodó famunkásokat, kik egybehangzóan azt adták elő, hogy körülbelül 1902-ben az említett helyen nagyobb kiterjedésben szakadt be a part és vele gyökerestül egy magánosan álló hatalmas jegenyefa is, melynek koronája és törzsének egy része a vízből kiemelkedett. Az ágakat akkoriban egyenként elvagdosták, a törzsnek kiálló részét pedig kis vízálláskor a víz felszínében elfűrészelték. Robbantó munkálataim végrehajtásakor a bajai vízmércze szerint a vízállás -(- 1 '96 m. volt, a vízmélységek a fatörzs körül ÍO'O—10'5 m. A robbantás sikeres kivitele czéljából a fatörzs körül 12 0 m. hosszú fenyőfapóznákat próbáltam a meder fenekébe veretni, hogy rajtuk a robbantószelenczéket a törzshöz simulva megfelelő mélységre lesülyeszszem. E kísérlet azonban nem sikerült, mert a víz felnyomó ereje az iszapos mederfenékből minduntalan kilökte a bevert czölöpöket. Ennélfogva más eljáráshoz kellett folyamodnom, hogy feladatomat sikeresen megoldjam. Ugyanis még aznap este 2'5 cm. átmérőjű, 3 és 6 m. hosszú vasrudakat szereztem be, melyeknek végét hegyesre készíttettem. Deczember hó 29-én 6 vasrudat verettem be a víz felszíne alatt 2'0 m.-re levő fatörzs felső felületébe s pedig — mint a 13-ik és 14-ik képen látható — egyet körülbelül a közepébe, ötöt pedig közel a kerületéhez lehetőleg egyenletesen elosztva. E munka befejezése után a robbantószelenczék sülyesztéséhez fogtam Mindegyik a 15. kép szerint megfelelően elő volt készítve, hogy az említett vasrudakon, karikák segélyével, zsinóron az előre megállapított mélységre lehessen lesülyeszteni. A fatörzs felső részének közepére 5'0 kg.-os Il-od osztályú dinamittöltést helyeztem el, melynek fojtását 2'0 m.-es vízoszlop adta, azután a törzs kerületéhez simulva, tehát gyűrűalakban, 4, ugyancsak 5'0 kg.-os szelenczét 6'0 m.-re sülyesztettem a víz felszíne alá, melyek kődarabokkal voltak megterhelve, hogy a vizel ne sodorja. E négy robbantószelenczének rendeltetése az volt, hogy az említett fatörzset 0 alatt 4-0 m. mélységben teljesen áttörje. A töltésmennyiség kiszámítására a gömbölyű fák robbantására szolgáló következő gyakorlati képletet használtam, mely szabadon, illetve gyűrűalakúan., fojtás nélkül való felfektetett töltésekre vonatkozik: 1 15. kép. A sülyesztésre elkészí tett robbantó szeleneze.