Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

4. füzet - III. Szurány Gyula: Nehány vízalatti robbantás ismertetése

It) tak a hajótest erősségi viszonyai és a mélységmérések alkalmával tapasztalt feliszapolásnak mértéke is. A mederfenékre a hajó oldalai mellé köröskörül és a hajó belsejében elsiilyesztett 16 aknának elsütése a munkahely fölött mintegy 100 m.-re lehorgonyzott tutajról elektromos úton történt, mire a hajónak legnagyobb része szétroncsolva, a víz felszínére került, kivéve a hajó fenekét, mely tudvalevőleg annyira vízzel van telítve, hogy egyes darabjai nagyobb fajsúlyuk miatt a meder fenekén maradnak. Midőn azonban későbben a lefelé úszó czölöpdarabokat öszszeszedettem, kitűnt, hogy a 16 akna közül csak 10 robbant fel, a többiek sértetlenül lógtak a felszínre került czölöpdarabokon, melyekre biztonság okáért zsineggel voltak rákötve. E jelenségnek oka bizonyára abban rejlett, hogy az aknagyújtókba a rájuk nehezedett mintegy 55 m.-es vízoszlop nyomása következtében víz hatolt be, mely durranó tölteléküket megnedvesítette s a felrobbanásra alkalmatlanná tette. E vélekedésemben megerősített az a körülmény is, hogy a tényleges robbantás előtt kisérletképen sokkal hosszabb fővezetékbe 20 egymással összekötött aknagyújtót kapcsoltam be s a gépet elsütve, valamennyi feldurrant. Szárazon tehát a használt elektromos szikragyújtók kifogástalanoknak bizonyultak. A sülyesztett aknák elsütése után a mélységmérésekből kitűnt, hogy a hajó farának nagy része a mederben maradt s a menynyiben ott hajózó akadályt alkotott, további robbantásokkal szét kellett rombolni. E czélra felhasználtam még aznap a vízből kihúzott 10 kg.-os töltést, melyet a hajó farába sülyesztve, durranó gyújtózsinórral sütöttem el. E robbantóakna csak részben rombolta szét az említett hajóroncsot, mert egy ösz9. Aknák sülyesztése.