Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - IV. Hajós Sámuel: Az 1909. évi szigai jégtorlódás megbontása

25 szomszédos területeket elöntheti. — Hazánkban — különösen a Duna mentén sok szomorú példája akad a végzetes kimenetelű jégtorlódásoknak, hogy többet ne említsünk az 1838. és 1876-iki. Ha manapság már enyhébb lefolyásúak is a jégtorlódással járó bajok, korántsem azt jelenti, hogy a nagy veszedelem eshetőségei már teljesen megszűntek, hanem csak annyit, hogy a Duna szabályozásával, illetőleg az ármentesítéssel annyira jutottunk már, hogy a keletkező jégtorlasz megbomlásának eshetőségei megnövekedtek, a vízszín felemelkedésének pedig már az árvédelmi eszközök tökéletesebb állapota miatt is, nyugodtabban nézhetünk eléje, mint a múlt században. A torlódás összeverödése és belső szerkezete. Jégtorlódás, mint az előzőkben láttuk, kivétel nélkül ott keletkezik, a hol a zajló jégtáblák haladása valamely mederbeli akadály vagy irányváltozás következtében (zátony, mederelágazás stb.) annyira meglassúdik, hogy az egymásután jövő táblák utóiérik egymást, egymás fölé és alá csúsznak s megfeneklenek. Főként kisvíz idején áll elő könnyen ez az eset. A szüntelenül lejövő újabb jégtáblák az így megfeneklett jégtesthez hozzá csatlakoznak, hozzá is fagynak, terjedelmét még jobban megnövelik, a mederszelvényt megszűkítik és vízvezetc képességét csökkentik. Ennek következtében a víz a megfeneklett jég előtt bizonyos mértékben feltorlódik, megduzzad. Az így lassankint hosszú darabon összeverődő jég alatt, mint valami alagútban folyik a víz (1. a 2. és 8. képeket). Egy bizonyos ideig a vízállás még növekedik a torlasz előtt, de aztán a víznek egyrészt elég nyomása lesz, hogy megnövekedett sebességgel keresztül hatoljon a torlasz nyílásain, másrészt a megnövekedett sebesség lekoptatja, letördeli a jégtáblákat s megnöveli a nyílásokat. A maximális vízállással éri el a torlódás tüneménye is a maximumát. A víz aztán egyre jobban tágítja a torlasz nvilását s a duzzadás is megcsökken. Néha megtörténik, hogy több jégtorlasz keletkezik egymás fölött, mint ezidén (1909) a Paks és Baja közötti szakaszban, a hol nem kevesebb, mint 4 torlaszról tesz említést Schaff'er Antal műszaki tanácsos. A torlasz helyének felkeresése a vízállások grafikonjának alapján. A grafikonokból vonható tanulságok. Az előbbiekből érthető, hogy a jégjárásnak minden mozzanata a vízállások változásában is feltalálható. Valóban a vízszínváltozások ábrája a jégviszonyokra vonatkozó kérdésekben kimerítő és biztos felvilágosítást ad. Csak ki kell belőle olvasni. Megállapodott medrű folyóban két szomszédos vízmércze vízállása az idő függvényében fölrajzolva többé-kevésbbé egyközű vonalat állapít meg. Ha most két ily szomszédos mércze vízállásgrafikonjában az egyközűség megbomlik s a vonalak szét- vagy összehajlani kezdenek, ez azt mutatja, hogy a lefolyó vízmennyiségben vagy a mederben vagy mindkettőben valami változásnak kellett végbemennie. Ha a két vízmércze között pl. jégtorlódás támad, mely a vizet visszatartja, a felső vízállás növekedni, az alsó sülyedni fog s a vizállásgrafikonok széthajlanak. Ha a torlasz pl. hirtelen megbomlik, a felső grafikon hirtelen sülyedést, az alsó meg emelkedést mutat s a két grafikon egymáshoz közeledik, összebajlik. A felső és alsó mércze vízállás-változásának időpontjából némi következtetést vonhatunk a torlódás helyére is. Pl. ha a felső mérczén jóval előbb áll be a változás, mint az alsón, a torlódás közelébb van a felsőhöz, mint az alsóhoz stb.