Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - III. Szurány Gyula: Az 1903. évi jégrobbantások a Vágon

23 mintegy 400 m. hosszúságban és a folyó egész szélességében (lásd a mellékelt helyszínrajzot) elvált a torlasztól és kisebb nagyobb táblákban leúszott. Január hó 6-án összesen felhasználtunk 53'5 kg. ekrazitot, mely 05, t'O és Г5 kg-os négyzetkeresztmetszeiú pléhszelenczékben volt elhelyezve. Január hó 7-én 70-80 m. hosszú 504) m. széles, fenékig érő torlasz robbantását végeztük; ez a torlasz teljesen elzárta a folyó sodrát. E czélra 6—6 kapcsolt aknát egymástól 6- 10 m. távolságban, sakktáblaszerűen elhelyezve sütöttünk el, hozzá 36 kg. ekrazitot használtunk fel. A lövések sülyesztő mélysége 25—30 m. volt. az elfojtáshoz jégtuskókat és jégtörmeléket alkalmaztunk. A hatás a torlódás teljes megbontásában nyilvánult, anélkül azonban, hogy a jégtömeg helyéből elmozdult volna. Ennek oka nézetem szerint abban rejlett, hogy egyrészt a Duna áradó vize visszaduzzasztotta a Vág folyó vizét és ekként jelentékenyen csökkent a folyás sebessége, másrészt pedig az említett fenékig érő torlódás a folyó sodrát más irányban terelte el. A bajon segítendő, az utásztiszt urakkal egyetértve abban állapodtunk meg, hogy ladikjainkkal folytatjuk a bontó munkát, a mit akként hajtottunk végre, hogy vízi járóműveinknek ringó mozgásával állandóan hullámzásban tartottuk a vizet, miáltal kezdetben csak egyes darabok váltak el a torlódástól, későbben pedig megmozdult az egész tömeg és lezajlott. A töltések elsütését állandóan durranó gyújtózsinórral végeztük, mely drága ugyan, de tökéletesen helyettesíti az elektromos gyújtást. Január hó 8-án és 9-én, a folyó sodrát követve, kapcsolt lövésekkel folytattuk a megkezdett csatornának robbantását és e napokon, ladikjaink fent leírt műveletével kapcsolatosan, sikerült mintegy 520 m. t megbontani s útnak indítani. Ekrazitfogyasztásunk 50'5 kg. volt. Január 9-én délben a keszegfalvai zsilip- és gátőr jelentette, hogy telefon útján kapott értesülés szerint a Kamocsáig terjedő legfelső jégtorlasz megindult. Ez óriási nyomásával annál könnyebben mozdíthatta meg a robbantás alatt álló jégtorlaszunkat, mert fenékig érő részeit két helyen eltávolítottuk és széles csatornát nyitottunk a felülről érkező jég lefolyására. E hirre kimentünk a Vág partjára, s figyelemmel kisértük a lezajló óriási jégtömegeket, melyek nagyobbára színjégből valók voltak és 50—60 cm. nél erősebb jégtáblákból és egybefagyott jégtuskókból állottak. Időközben Komáromból jelentették, hogy az összes jég a Vághídnál megakadt, a robbantó műveletek folytatására azonban szükség nem volt, mert január hó 10-én reggel az összes jég eltakarodott s a megáradt Dunán akadálytalanul zajlott le. Összesen elhasználtunk 140 kg. ekrazitot, 400 m. durranó gyújtózsinórt, 75 drb 2 grammos lövőkupakot és 65 drb kapcsoló sárgaréz-hüvelyt. A robbantások összes költsége 2210 К 40 fillérre rúgott. Ha tekintetbe veszszük, hogy összesen mintegy 50.750 m

3 jeget robbantottunk ki, 1 m

3-re 4'5 fillérnyi költség esik, a mi aránylag elég drága, de megokolást talál a kényszerűségből alkalmazott költséges ekrazitban. E robbantások alkalmával azt a tapasztalatot tettük, hogy az ekrazit alkalmazása jégrobbantásokra igen czélszerűnek bizonyult, mert készen szelenczékbe töltve áll rendelkezésre, minélfogva a töltés hosszadalmas munkája teljesen elesik. Meggyőződtem továbbá arról is, hogy kellő ladikparkkal, elegendő számú