Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - III. Zuber Ferencz: Tanulmányúti jelentés a külföldi rajzoló vízmérczékről

194 riiléa az úszó nyugodtságát biztosítja, A víz felszínén lebegő könnyű úszó folyton vibrál, a legkisebb hullámzásra is érzékeny s így zavaró egyenetlenségeket okoz az írópeczek rajzolta vonalon. Az úszó mozgását az írópeczekkel közvetítő szerkezetek közül a kerékre csavarodó drótszál a legegyszerűbb és legjobb, mert a fogaskerékkel és fogasrúddal vagy pedig a végtelencsavarral való áttételkor mindig van bizonyos fokú holtmozgás, különösen ha a műszer már hosszabb ideje működik s az alkotórészei elkopnak. Az írókészségek közül a gyakorlatban legjobban az ezüst peczekkel kémiailag preparált papiroson való írás vált be. Az ezüst peczek nem kopik el, hegyes marad s a papirossal való érintkezése is mindig biztos. Ezzel szemben a közönséges rajzón elég gyorsan kopik, mindig utána kell hegyezni s a mellett a hosszúsága is csökkenvén, minden hegyezés után újból pontosan be kell a papir síkjára állítani. Viszont a folyékony tintával író szerkezetek a tinta sűrűsödése miatt folyton tisztítandók s a tintával rajzolt vonal gyakran elmázolódik. A papirost mozgató óraszerkezetek rendesen gyenge pontjai a rajzoló mérczéknek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mennyiben a rajzoló mérczék felmondják a szolgálatot, a zavar oka 90%-ban az óraműben rejlik. Egyedül az ingaórák s közülök Í3 csak a másodperczingás órák nyújtanak kielégítő biztosságot, míg a rúgós órák akár anker, akár czilinder-szabályozóval legyenek is ellátva, nem képesek ellenállni az időjárás behatásainak s lépten-nyomon felmondják a szolgálatot. Az úszós mérczetipusok mindegyikének vannak jó s rossz oldalai és hogy közíilök melyik a legjobb és legczélszerűbb, mindig az adott viszonyoktól függ. A különleges magyar viszonyokat tekintve, a főkövetelmény, melyet — a külföldi gyakorlattal ellentétben — az alkalmazandó rajzoló mérczeszerkezetekkel szemben támasztani kénytelenek vagyunk, az, hogy kezelése minél egyszerűbb legyen s minél ritkábban váljék szükségessé. Külföldön ugyanis a mérczejegyzők túlnyomóan sokkal értelmesebb, megbízhatóbb és lelkiismeretesebb emberek, mint a minőket nálunk e ezélra alkalmazni lehet. Németországban a vízmérczejegyzők évi díjazása 30—50 márka s e valóban csekély összegért nagyobbára útmesterek, jegyzők, tanítók, sőt lelkészek és polgármesterek is végzik a gyakran elég terhes feladatot. Ezzel ellentétben a mi mérczejegyzőink évi ÍOO—360 korona díjazást élveznek s ennek ellenére túlnyomóan vasúti pályaőrök, gátőrök, útkaparók, kisiparosok, tehát jóval kisebb műveltségű emberek, a kik a vízállás leolvasását valahogy még elvégzik, de a kikre drága és kényes műszer kezelését nem lehet megnyugvással rábízni. Már pedig, a mint láttuk, a külföldön alkalmazásban levő rajzoló mérczeszerkezetek egytől-egyig hetenként vagy legalább is négy hetenként kicserélendő papirköpenyen végzik a feljegyzést. Ily papirköpenynek az óramű hengerére való ráerősítése, az írópeczeknek a pontos vízállásra és időpontra való beállítása, valamint a műszer gondozása gyakorlott, szakértő kezelőt kíván s a mi vízmérczejegyzőink túlnyomó részére nem volna rábízható. A mi viszonyainknak egyedül a tetszőleges hosszúságban alkalmazható papirszalagra rajzoló mérczeszerkezetek alkalmazása felel meg s ebből a szempontból tekintve, a külföldi típusok egyike sem fogadható el czéljainkra.