Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: Víz alatti vasszerkezetek rozsdásodása

177 Köztudomású, hogy a beton a vasat megóvja a rozsdásodástól. így magától felvetődő gondolat, vájjon nem-e lehetne az erősen szénsavtartalmú vizekben a vasszerkezetek mázolására а сгетеъ ttejet vagy a czementhabarcsot felhasználni ? E sorok írója a czementmázolásra vonatkozóan már előbb kísérleteket kezdett meg. A mennyiben ezek a kísérletek kielégítő eredményt adnak, a czementmázolást, illetőleg a czementnek különböző egyéb anyagokkal való kombináczióit is be lehetne majd vonni a részletesebb kísérletek és tanulmányok keretébe. Az alapvető tanulmányok és munkák tehát megtörténtek. A további teendők már önként kínálkoznak. A szénsavas folyókat nem lehet márványzuzalékon átvezetni, mint a frankfurti forrást és így a folyóvíz szénsavtartalmát nerá csökkenthetjük ; számolni kell vele. A legközelebbi teendő tehát azoknak a festékfajoknak a megállapítása, a melyek szénsavas vizekben is a rozsdának aránylag legjobban ellenállnak. A kísérletek néhány év múlva meg fogják adni, hogy pl. a Bégán az aránylag legjobb mázolások hány évig tartanak. Ez az időtartam, az eddigi tapasztalatokból következtetve, alig lesz több egy-két évnél. Vagyis a szerkezeteket minden évben vagy mindén második évben mázolni kell. E tekintetben egész csomó kérdés merül fel, így a fontosabbak : 1. A kapúk rendes évi mázolása a kapúk kiemelésével történjék-e — a Bégán erre egv nagy kiemelő bakot terveznek — vagy pedig a zsilipek kiszivattyúzása útján, mint ezt az Oderán teszik, a hol minden 2—3 évben rendszeresen szárazzá teszik a zsilipeket. Ez alkalommal nemcsak a kapukat mázolják be, hanem a zsilipfeneket is megvizsgálják és kijavítják. 2. A duzzasztómúvek bakjainak mázolását miképen hajtsák végre ? A duzzasztómű alatt és felett zárógátakat készíteni és a feneket szárazzá tenni igen költséges dolog és így valószínűleg gazdaságosabb a kérdést a bakok kiemelésével megoldani. Egy bak súlya táblás gátaknál a régi 1'25 m.-es kis baktávolságok esetén is 1500 kg. körül van ; az Oderán és a Moldván újabban alkalmazott nagy, 3—4 m.-es baktávolságok esetén pedig 3—4000 kg.-ra is felemelkedik. Ezeknek az aránylag nagy súlyoknak gyakori kiemelése gazdaságosan már csak külön e czélra szerkesztett emelőszerkezetek, daruk stb. segélyével történhetik. 3. Táblás gátaknál (így a Bégán is) a bakokat befogadó fülke felső víz elleni elzárása nagyobb vastáblával (fix- vagy billenözárótábla) történik. Ezt a nehéz vastáblát a szajnai (és a bégai) műveknél nem lehet kiemelni. E táblák erősen szénsavas vizekben 10—15 év alatt tönkremennek. Kérdés, miképen lehet ezt a bajt elkerülni. Itt esetleg vasbeton-zárótábla alkalmazása is szóba kerülhet. 4. A bakok szekrénytartóinak belső részéhez többé már nem lehet hozzáférni. Az alsó Bégán ezek a szekrénytartók üresek és a vasak így valószínűleg belülről is erősen rozsdásodnak. Megállapítandó, elégséges-e a szekrénytartók belsejének betonnal való kitöltése, mint ezt újabban már a bógafői zsilipnél tették, vagy czélszerűbb-e ilyen vizekben a szekrénytartókat és általában a vékonyabb szögecselt tartókat lehetőleg mellőzni és helyettük masszívabb kovácsolt vastartókat alkalmazni. Hasonló az eset a kapúk tömítő kereteinél is. A tartóknak a fagerendák alatti részéhez nem lehet a fentartó mázolások alkalmával hozzáférni. 5. Olajok, festékek kiválasztása, illetőleg előállítása, melyek igen gyorsan száradnak és így a téli mázolásra is alkalmasak. Az ólomglétes kőszénkátrány