Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - I. Dieter János: A resiczabányai vízimű

A hengerlés részben közvetetlenül a kisfeszültségű árammal és részben közvetve a nagyfeszültségű árammal történik, az utóbbi esetben az elektromos energiát egyenárammá alakítják át. Végül meg kell itt még jegyeznünk, hogy már a mű kivitelekor az üzem vezetéséhez szükséges biztossági berendezésekre nagy figyelemmel voltak. így nagy gondot fordítottak, hogy az erősen hordalékos hegyi folyó iszaptartalmát, a melyet különösen a fausztatás nagymennyiségű iszappal ós fakéreggel (mondhatni 90°/o-kal) még megnövel, alkalmas helyeken iszapfogó medenezékben lerakja, melyekből azután zsilipszerkezetekkel leereszthető. A felső csatorna mentén egy, a főcsatornán öt ilyen nagyobb medencze épült, melyek a fausztatás alatt átlag kéthetenkint megtelnek (31. sz. kép). A telt medenczékeket az usztatás szünetelésekor — vasárnap és ünnepnapokon — tisztítják. A tisztítás a turbinák működésére nincs hatással. Az úsztatás alatt a medenezékben felfogott iszap és kéreg mennyisége havonta 2000 m

8-re becsülhető. A víznek a hordaléktól való tisztítása nagyon sikeres úgy, hogy a turbinákra majdnem tiszta víz kerül. Nagy elővigyázattal iktattak be a csatornahálózat számos helyére túlfolyókat, hogy ha esetleg a csatorna eldugulna, baj ne érje a vonalat. Az egész művet Resiezabányáról, illetőleg Ferenczfalváról igazgatják. Hogy ez könnyebben legj^en lehetséges, az egész hálózatot telefonállomások kötik össze, melyek a csatornamenti őrházakban vannak elhelyezve s a melyekben állandó őrök laknak. Úsztatáskor még úgynevezett vonalőrök is teljesítenek szolgálatot, kik az uszó hasábfa torlódását akadályozzák meg. 11. kép. A resiczabányai (ländi) vízfö.