Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - I. Dieter János: A resiczabányai vízimű

166 A vízimű mentén a legkisebb sugár 20 méter, s az ivekben a szelvényt nem bővítették. Általában a műtárgyak fölmenő falazata 1:5 arányban kevert portlandczement-habarcscsal, szabálytalan terméskőfalazatból épült. Csak a sarokköveket munkálták meg gondosabban. Az alkalmazott kőanyag túlnyomó részben palás gnájsz. Legtöbbször köz vetetlenül a vonal mellett, vagy tőle nem messze voltak a kőbányák és sem feltárásuk, sem hozzáférhetőségük nem okozott nagyobb költséget; de a nagy kőszükséglet miatt az építőanyagok szállítására úgyszólván a pályának egész hosszában vágányt kellett fektetni. Nehezebb volt a szükséges homok és víz előteremtése. A homokot részben bányákból, részben pedig a Berzava patak medréből, a völgy fenekén fekvő zátonyokból nyerték. Mind a homokot, mind a szükséges vizet legtöbbször drótkötélpályákon szállították a csatornához. A kis műtárgyak is mind falazatból készültek, túlnyomó részben czementhabarcscsal. Száraz kőfalazatokat inkább csak a mellékmunkálatokban, kevéssé exponált helyeken alkalmaztak. A főcsatorna végződése a resiczabányai (ländi) nyomómedenczében van(ll.sz. rajz 35. és 36. sz. képek), melynek fenékszintje 460"8 m. tengerszín fölötti magasságban fekszik és hatalmas támasztópillérekkel részben betonból, részben pedig terméskőfalazatból készült. Alapozáshoz mintegy 1500 m

s sziklát kellett kirobbantani. A szükséges nagymennyiségű építőanyagot 750 m. hosszú ideiglenes drótkötélpályával szállították a 216 m.-rel magasabban fekvő építőhelyre. A víz gereben keresztül két tolózárral ellátott csővezetéken keresztül jut a 216 m.-rel mélyebben fekvő erőközéppontba. Mindkét csővezeték 900 m. átmérőjű. Mind a vízfő, mind a turbinaház építésekor 5 csővezetékre számítottak, de belőlük csak kettőt építettek ki. Mindkét cső egy-egy nyíláson át jut a turbinaházba, de a második cső közvetetlenül az épület előtt derékszögben elágazik és így a 3-ik nyílásba is befordul s így a 3-ik turbinát is elláthatja vízzel. Két turbina állandóan üzemben van, a 3-ik tartalékban. A csővezeték vonalozásában kétszer törik meg és hossza 600 méter. Közben mintegy 60 m. hosszban vízszintesen átvezet a 15 m. mély és áthidalt Lipka-árkon keresztül (38. sz. kép). Mindegyik csővezeték kovácsolt vasból készült és 20 m. hosszú szegecselt, karimás csődarabokból van összeállítva. A vascső falvastagsága fönt a nyomómedenczénél 6 mm., lent a turbináknál, hol már 21-6 légköri nyomás érvényesül, 18 mm. Építéskor, hogy ezek a 20 m. hosszú csövek könnyebben szállíthatók és szerelhetők legyenek, külön e czélra szerkesztett kocsira fölfüggesztve vontatták fel őket egy siklópályán. (37. sz. kép.) A vízerőközéppont feltűnő csinosságú, modernül s majdnem fényűzően épült. (39. sz. kép.) Az épület 55 m. hosszú és 23 m. széles, betonból, terméskőből és részben téglából, vasszerkezetű fedélszékkel épült. Az épületben az üzemvezető számára lakás van. A gépházban 3 darab egyenkint 2500 lóerős turbina és 3 darab generátor van. (40. sz. kép.)