Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - IV. Gayssler P. Vilmos: Az Emscher-kutak

167 Altalánosságban tehát az Emscher-kutak kitűnően használhatók, mert üzemükhöz egyéb nem szükséges, mint hogy a gyári és házi szennyvizeket a kútba egy időben s összekeverve bebocsássuk. A szilárd alkotórészek kihordására szükséges idő nagyon különböző; ez a folyamat annál gyorsabb, minél több a szerves anyag. Általában 3 hónap szükséges és elegendő. A telepet tehát oly nagyra kell méretezni, hogy róla az iszapot 4 hónaponként vezessék le. Azaz 3 hónap a rothadás ideje és 1 hónap még biztosság czéljából szükséges. Rendes eset az, hogy az iszapot a «g» nyílásokig engedik felhalmózodni s aztán időszakonkint lebocsátják az iszaptérre. Az Emscher-kutakat hazai viszonyainkat tekintve is fontosaknak tartom, mert a szennyvíztisztítás dolgában még sok tenni való vár a műszaki körökre. Ha széttekintünk az országban, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy ezen a téren még csak a kezdőlépéseknél tartunk. Alig van városunk, a hol a városi szennyvizek tisztítására valamely gondot fordítottak volna. Sajnos, a közönség nagy részének szinte természetévé vált, hogy a piszkot, szemetet a patakba, tóba, vagy egyéb vízbe dobja. Hogy ez így van, bizonyításául azt hozom fel, hogy majdnem minden városban találunk egy pecze- (pöcze) partot, a hová nemcsak magánosok, hanem maga a város hordja ki szemetjét és szennyezi vizét. Azt hiszik ugyanis, hogy lia a vízbe dobják a szemetet, vagy bebocsátják a szennyvizeket, úgy el is pusztulnak. A tévedés pedig nagy. Arról a helyről talán elvitte a víz s az illető megszabadult tőle, de az alsó szomszéd kapta meg. Tudok esetet egy közkórházról, a hol pedig 800 beteget ápolnak, hogy a kórházi szennyvizeket majdnem teljes egészükben és mennyiségükben a város felett vezetik be az aránylag kis, talán alig 500 másodperczliter vizű folyóba. Itt történt meg azután az az eset, hogy a midőn egy igen fertőző bajban szenvedő beteget kezeltek, hatósági intézkedésre a község lakosságát az illető folyóvíz mindennemű használatától eltiltották. Mit ért azonban ez a hatósági tilalom, hiszen lehetetlen volt végrehajtani. Az említett helyhez közel fekvő városban a fél város szennyvizeinek tekintélyes részét a városon keresztül folyó alig néhány liter vízhozományú patokba bocsátják, míg a város másik felének csatornahálózata vasúti anyagárokba torkollik. Ezt az állapotot mind a közönség, mind a vasút eltűri. Azt hiszem sok ilyen s ehhez hasonló eset van az országban. A szennyvíztisztításának kérdése azonban a megoldás felé közeledik. Erre vall legalább az a tény, hogy az 1912. évi állami költségvetésbe a szennyvíztisztító berendezések támogatására 100.000 K-t vettek föl. Az összeg tekintélyesnek látszik, azonban elenyésző ahhoz képest, hogy mennyi tenni való van, a mikor még kísérletek alapján szerzett tapasztalataink sincsenek s kénytelenek vagyunk külföldi eredmények után indulni.