Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - IV. Gayssler P. Vilmos: Az Emscher-kutak

142 1. az üveg színig megtelik, jeléül, hogy az azelőtt nyomás alatt volt apró gázgyöngyök a nyomás megszűntével megdagadnak; 2. az azelőtt 10—15 méter, azaz 1 légkörnyomás alatt levő tekintélyes gáz6. rajz. Iszappróba, 7. rajz. Iszappróba 12 óra rnulva. 8. rajz. Iszappróba 3 nap múlva. mennyiség, melyet a víz lekötött, a nyomás csökkentével íelszabadul és szintén növeli az anyag térfogatát; 3. hogy az üveg fenekén mintegy 1/

i magasságáig iszaptól ment tiszta vizet találunk, jeléül annak, hogy a szilád rész a lekötött gázrészecskék miatt könnyebb a víznél s úszik rajta. Harmadnapon vizsgálva meg azonban ugyanennek az edénynek a tartalmát, a következőket tapasztaljuk : 1. Az anyag ismét majdnem eredeti térfogatát foglalja el, de mindig valamivel nagyobb a térfogata s úgy látszik, hogy még gázt tartalmaz. 2. Az iszap leszállt a fenékre, mert a gáz legnagyobb részét elvesztette. 3. A víz fennt van és zavaros, annak jeléül, hogy a mint az iszap lefelé szállt, apró lebegő iszaprészeket tartott még vissza. E kísérletből nyilvánvaló, hogy a vizet az Emsclier-kút iszapjából alácsövezés segélyével nagyon könnyen kiválaszthatjuk. A másik kísérlet a következő : 9. és 10. rajz. Iszappróba. Vegyünk két egyenlő nagyságú hengeres