Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - IV. Gayssler P. Vilmos: Az Emscher-kutak

136 védelmébe ajánlott a külső hatóságoknak és lehetővé tette, hogy még a katonai és csendőrségi műtárgyakat is a cs. és kir. közös hadügyminisztérium engedélyével tanulmányozhattam. Végül köszönöm Szeszlér Ödön kir. s. mérnöknek, ki tanulmányutam legnagyobb részében segítő- és útitársam volt, hogy fényképfelvételeit jelentésem mellékletéül rendelkezésemre bocsátotta. Az Emscher-kutak. (23 képpel.) Irta : Gayssler P. Vilmos. Az Emscher-kutak a szennyes vizet mekánikai úton tisztítják. De mielőtt részletesen ismertetném őket, a mekánikai szennyvíztisztításról mondok el egyetmást, hogy az Emscher-kutakkal való szennyvíztisztítás jó és rossz oldalai kitűnjenek. A mekánikai szennyvíztisztítás veleje abban van, hogy a szennyes vízből a szilárd alkotó részeket tisztán mekánikai úton választják ki, míg az oldott anyagok benne maradnak. Az ily szennyvíztisztítótelep működését ellenőrzése czéljából két irányban kell vizsgálnunk. Nevezetesen először abból a szempontból, hogy milyen hatással van a telepről kikerülő s már tisztítottnak nevezett szennyvíz az élővízfolyásra, másodszor pedig, hogy magát a szennyvíztisztító berendezést helyesen kezelike, s ha helyesen kezelik, beállanak-e utána azok a folyamatok, a melyeket e módszertől várunk. A mi a tisztított szennyvíznek az élővízfolyásra való hatását illeti, részletesebb tárgyalásába ezúttal nem bocsátkozunk, mivel ez a vegyész, a bakteriológus dolga. Azt azonban általánosságban megjegyezhetjük, hogy megfelelő hígítással minden szennyvíz az élővízfolyásba bebocsátható, mivel a folyónak mozgó, s így oxidáló erejű vize öntisztító erejénél fogva annyira feldolgozza a fertőző anyagokat, hogy káros hatásukat nagyrészt elvesztik. Ezek a viszonyok természetesen csak a legritkább esetekben állanak elő, mert általánosságban folyóink, egy-kettőt kivéve, csekéty vízhozományúak. De ha nem is azok, nem teljesen veszélytelen az élővízfolyások szennyezése, mert ahhoz, hogy az oda beeresztett szennyvizet feldolgozzák, bizonyos idő és úthossz szükséges. Már most ez idő alatt és úthoszszon a szennyezés fertőzés mindig lehetséges. A mi a második szempontot illeti, hogy valamely mekánikai szennyvíztisztító rendszert helyesen kezelik-e, s a helyes kezeléssel megfelel-e czéljának, a következő kérdéseket kell vizsgálnunk; 1. Vájjon a módszer megfelelő mennyiségű iszapot választ-e ki? 2. Vájjon a szennyvíz, a mely a telepről kikerül, nem indul-e rothadásnak, illetőleg elhagyva a telepet, nem ártalmasabb e, mint mikor odaérkezett? 3. Vájjon a visszatartott iszapot megfelelően kezelik-e? 4. Ha ezek a vizsgálatok mindegyike kielégítő eredményű, vájjon a reá fordított költséget a leggazdaságosabban használják-e ki, azaz az adott viszonyok között az alkalmazott módszer legmegfelelőbb ? A mi a megfelelő mennyiségű iszap kiválasztását illeti, ennek vizsgálatakor