Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - III. Rozsnyay Károly: Boszniai és dalmácziai tanulmányutam
117 A terméskőfalazathoz kötőanyagul puzzolánt is használtak és pedig, 1 rész homokot, 2 meszet és 6 puzzolánt kevertek. A puzzolánt Nápolyból hozatták. A czement olcsóbb lett volnü, de a puzzolánt jobbnak bizonyult. Télen a tavat lecsapolják: egyrészt azért, hogy a lerohanó víz a felesleges iszapot lesodorja, másrészt hogy káros jég ne létesüljön, de rendesen őszig már el is fogy a víz ós csak csapadékos időben van vízfölösleg. A helyszíni szemle alkalmával — 1911. jún. 15-én — 8—10 köbméter vízfölösleg folyt le másodperczenkint az árapasztón, mert esős időjárás volt. A 20 m. magas mesterséges vízesés valóban felséges látványt nyújtott. A rekesztő zsilipeket április végén vagy május eleijén zárják el és ekkor kezdik a vizet gyűjteni. A víznyomású tolózár berendezése a következő : a gépházban 3500 kilogrammos ellensúly van elhelyezve, melyet a vízsajtó emel fei; a vizet a gépház ereszcsatornáján a háztetőről lefolyó esővízből kapják, melyet a cziszternában gyűjtenek; e cziszterna férője 8 köbméter. Az ellensúl3 r hengerben függőleges irányban mozog s az alatta levő henger vízét nyomja, e két egymásban mozgó henger közül a belsőnek, mely víztartó, alul, a külsőnek felül van feneke, melyet csöveken vezetnek a zsilip felhúzó rúdját körülvevő hengerbe s a felhúzó rúdon dugattyú van, mely a hengerben mozog fel s alá s a szerint a mint a víz a henger felső részébe nyomul, a zsilip bezáródik, ellenkező esetben kinyílik. A gépházban a falon pontosan jelezve van a zsilip rekesztő táblájának állása. A hengerben a víz felszínén még 30—40 cm. olajréteg is van, a nyomás egyenletesebb elosztása czéljából s azért is, hogy olajozza az aczélhengereknek egymáshoz súrlódó felszíneit. Az ellensúlyt terméskővel terhelik 2'25 m. magasságra emelhető és 30 légköri nyomást képes kifejteni, de a zsilipek már 20 légköri nyomással működnek. Az akkumulátor méretei : a belső henger átmérője 290 mm., a külsőé 440, az egész berendezést nagy vassarú tartja, felemelése két órát kíván és felállítva egy-egy ember végzi a víz szivattyúzását. A belső henger vasfalazatának vastagsága 65 mm. A gépezet! bezendezóst a «Maschinenbau Actien-Gesellschaft, Prága» czég szállította. A berendezés 100 légköri nyomásra van kipróbálva. A völgyzárógát alatt 4 kilométerre a Musicza patakon van elhelyezve a duzzasztó zsilipes fenékgát és a vízfőzsilip, fenéklecsapoló zsilippel, innen ágazik ki az öntöző árok, melynek vízemésztő képessége 2-0U köbméter másodperczenkint. Az összes míiépítmények tartós kivitelben épültek, de részletes ismertetésük nagyon messze vezetne. E berendezés 1893. évben készült. A duzzasztó zsilip nyílása (fenéklecsapó) 28 m. Az egész vízkiviteli műnek építő költsége 100.000 К volt. Őrházzal és vízmórczével van ellátva. Említettem, hogy a tápláló árkon vízi malom is van, melynek hajtókereke vízszintes, szerkezete kanalas (lapátos) és közvetetlen a függőleges tengeh' (gerendely) felső végén van az őrlőkő. Az üzemvíz zárt facsatornán folyik a vízkerékre. Ez az u n, ősrégi török malom. (L. a 2. rajzlapot.) A tápláló árkon szilárd szerkezetű eséscsökkentő fenéklépcsők vannak beiktatva. Befogadóul a barlang (Ponor) szolgál, melynek szája elzárózsilippel van ellátva. Dalmácziában és Herczegovinában tervezik az Imotski-Polje (4500 hektár) lecsapolását és öntözésit 1,500.000 К költséggel. (2. rajzlap) Egy hektár költsége 333 К A zárt medencze lecsapolása alagúton történik egy másik, de alacsonyabb fekvésű í>
