Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - II. Sajó Elemér: Adatok a Ferenczcsatornáról
103 Természetes úton, ereken, régi vízfolyásokon, már régóta meglevő lecsapoló rendszereken át, szintén tekintélyes vízmennyiség jön a csatornába a fenti lecsapoló társulatok árkain és szivattyútelepein kívül. Ilyen területek, illetőleg vízfolyások: 1. A mohácsi szigetnek Dávodig terjedő felsőrésze, melyről a víz szabadon folyik be a táplálócsatornába. 2. A táplálócsatorna baloldali területei. 3. Mosztonga ér Zombornik felett. 4. Duboki Dol ér Szivácznál. 5. 3 természetes befolyás Cservenkánál. Ez a belvízártér eddig még szintén nincs pontosan kimutatva. (3. A Preka Bara és Krivaja Bara Verbász alatt. 7. A csatoi'íiamenti városok és községek összes belvizei. Mindezek a területek egész pontosan nem mutathatók ki, de megközelítő számítás szerint mintegy 25.000 hektárra tehetők. Ezt tekintetbe véve az az összes belvíziártér, melynek befogadója a Ferencz-csatorna-hálózat, legalább I43.000 hektárra becsülhető. A Ferencz-csatornán rendes időben másodperczenként 3 — 4 m 3 belvíz folyik le, mely mennyiség erősen belvizes időben 21 m 8-ig emelkedlietik. Olyan jellegű vidéken, mint a Ferencz-csatorna vízgyűjtőterülete — magyarországi tapasztalatok szerint — évi középátlagban km a-enként mintegy 01)02 m 3 folyik le a csapadékvízből, a mely mennyiség évi 60 mm. csapadékmennyiségnek felel meg. Tekintve, hogy a nagv Magyar Alföld eme részén a téli (novemb. 1-től ápr. l-ig számított) csapadék átlagban mintegy 180—200 mm., az egész év alatt lefolyásra kerülő 60 mm. a téli csapadéknak mintegy y s-a. Ezekből az adatokból visszafelé számítva, a Ferencz-csatorna 3 — 4 m 8 rendes belvízének legalább is 160—200.000 hektár vízgyűjtőterület felel meg, a mi egyezik a fenti számítással is, (vagyis a vízgyűjtőterületnek %— 1/ i része belvízártér, a mi a magyarországi sík területen gyakori jelenség). Tegyük fel, hogy a Ferencz-csatorna nincs meg, hanem a 143.O00 hektár belvízártér lecsapolása czéljából egy 21 m s befogadó képességű csatornát akarunk építeni olyan módon, hogy a magaspart szélén kis eséssel haladva a Tiszába az árvízszíne felett torkoljon be, hogy árvízkor se legyen szükség szivattyúzásra, hanem a belvíz szabadon folyhasson a Tiszába. (Jelenleg is a Ferencz-csatorna árvíz magasságában levő vízszínnel torkolódik a Tiszába és így nincs szükség szivattyúzásra). Ennek a belvízlevezető főcsatornának mintegy 140 km. hosszúnak kellene lennie — nem számítva a Ferencz József-csatornának megfelelő 08 km. hosszú csatorna-szakaszt, a mely szintén vízlevezető csatorna szerepét is játszsza — és kilométerenkénti átlagos költségét közelítő számítás szerint mintegy 40.000 K-ra becsülhetjük a jelenlegi egységárak mellett, vagyis összesen mintegy 5,600.000 K-ra. Egy ilyen nagy főcsatorna kezelése és fentartása mérsékelt számítás szerint évenként a beruházott tőkének legalább 2° 0-át, azaz mintegy 100.000 K-át emészt fel. Ezt 4° 0-kal tőkésítve, annak a fentartásnak és kezelésnek az értéke, melyet a hajózó részvénytársaság a Ferencz-csatomán teljesít, a belvízlevezető érdekeltekre nézve legalább 100.000 К 1 = 2,500.000 К értéket képvisel. 7*
