Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - II. Sajó Elemér: Adatok a Ferenczcsatornáról
100 Tehát a csatornán való szállítás még a legalacsonyabb árúosztályra, a kőre vonatkozóan is mintegy háromszor annyiba kerül tonnakilométerenként, mint kint a szabad folyón. Gabonára ez a különbség még nagyobb, ugyanis 1 tonna gabona vontatása kerül: a csatornán (a péage-t beleértve): 123 km. à Г2 f. = 148 fillér körül a Dunán átlagban : 340 km. à 0'2 fillér = 68 fillér. Ezért a 220 km. útmegrövidülés a gyakorlatban illuzóriussá válik és a nagyobb hajós vállalatoknak nem érdemes az útat megtörni, uszályaikat a csatornán átvinni. Ezt csak egyes magános és alkalmi hajók teszik meg. Ennek következtében az átmenőtonnák az összes szállított tonnáknak jelenleg már csak mintegy 5°/ 0-át teszik. És ez az arányszám évről-évre kisebbedik. Tehát a Ferencz-csatorna átmenő jelentőségét, lehet mondani, teljesen elvesztette ; jelenleg csupán a belforgalom szempontjából van fontossága. Az utolsó évek forgalmi és üzleti adatait a mellékelt táblázat mutatja. Ebből a táblázatból látni, hogy : 1. A csatorna forgalmának legnagyobb részét a gabona és az építő anyagok adják. A gabonaforgalom Budapest felé irányul. A hajók azután visszatérő fuvar gyanánt a dunamenti kőbányákból követ, ezenkívül téglát, czementet, épületfát és egyéb építőanyagot visznek magukkal, a követ, valamint a fát teljesen nélkülöző vidékre. így a hajók rakodóképessége igen jól ki van használva. A csatorna forgalmi területét teljesen a mezőgazdaság dominálja, ott ipar még alig van és így a szénforgalom csak alárendelt szerepet játszik. 2. A Ferencz-József-csatornán a forgalom nagyon csekély. Az itt teljesített tonnakilométerek az összes forgalomnak csak 7—8%-ára rúgnak. A táplálócsatorna tonnakilométerenkénti részesedése pedig csak 1—2% körül van. 3. Az 1903—1906. évek eredményéből számított évi átlagos teljesítmény 23,068.185 tonnakilométer, az átlagos szállítás évi bevétele pedig (péage és vontatódíj együttvéve) 517.250 korona volt és így egy tonnakilométerre 2'24 fillér esett, a mely összegből a vontató költség mintegy 0-4 fillérre, a péage pedig átlagban 1-8 fillérre rúg. Vagyis a csatornán való szállítás már a régi díjszabás szerint is aránylag igen drága, a péage szokatlanul igen nagy volt. A hajózás csakis azért képes ezt a magas csatornavámot megfizetni, mert a Budapest-csatornatorkolat közti mintegy 230 kilométer hosszú olcsó dunai út kártalanítja őket az aránylag rövid drága csatornaszállításért. 4. A nagy csatornavám ellenére a részvénytársaság üzleti feleslege aránylag igen csekély, az 1903—1906. években átlag csak 207.000 korona volt évenként, vagyis a 27,104.000 К alaptőke csak 0-4% közvetetlen kamatot hozott. A fentiekben csak az 1903—1906. évek adatait vettük számításba, miután az 1907—1910. évek a csatorna üzemében és igazgatásában beállt fennakadások, illetőleg változások következtében nem tekinthetők normálisaknak. A mi a csatorna díjszabását illeti, az egészen helyes alapokon nyugszik, a régi primitív tarifából fokozatosan 100 év alatt fejlődött ki a mai modem, mind a közérdeket, mind a részvényesek érdekeit lehetőleg szem előtt tartó díjszabássá. A legújabb, átdolgozott és felemelt tarifa 1910. április 15-dikén lépett életbe. Az árúk négy csoportba vannak osztályozva. A különböző osztályokba tartozó főbb czikkek: I. osztály: ipari kész és félgyártmányok, élelmiszerek, olajok stb. II. osztály: gabona és egyéb nyerstermónyek, só, vas és aczél.
