Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - II. Sajó Elemér: Adatok a Ferenczcsatornáról

92 az akkori idők viszonyaihoz képest merész és monumentális alkotás — összekötvén a Nagy Tavak roppant kiterjedésű gabonatermelő vidékeit az Óceánnal és így Európával is — milyen döntő hatással volt nemcsak Észak-Amerika, hanem Európa mezőgazdaságára ós vámpolitikájára is. Rendkívül érdekes, hogy ennek a maga idejében par excellence mezőgazdasági csatornának közvetve milyen nagy szerepe jutott az északi államok iparának felvirágoztatásában is azzal, hogy előmozdította a közvagyonosodást és versenyével kényszerítette a vasutakat üzemük tökéletesítésére és tarifáiknak olyan alacsony tételekig való leszállítására, a milyeneket Európában még épen nem sikerült elérni Az 1900-ban New-York állam csatornapolitikájának megállapítása czéljából alakított bizottság Roosewelt elnökhöz intézett jelentésében azt mondja : «Senki sem vonja kétségbe azokat a megbecsülhetetlen szolgálatokat, melyeket az Eriecsatorna a múltban teljesített. New-York város és állam első sorban neki köszönik tüneményszerű fejlődésüket és jelenlegi kereskedelmi fensőbbségüket.» Az Erie-csatorna története, a vasutakkal folytatott félszázados gigászi küzdelme tele van érdekesnél-érdekesebb momentumokkal és tanulságokkal. Valamivel előbb, mint Észak-Amerikában az Erie-csatorna, épült ki hazánkban a Ferencz-csatorna. Sokkal rövidebb annál, nem 570, hanem csak 118 kilométer hosszú, de a törökkel vívott több százados harczok következtében meggyengített akkori Magyarország anyagi erejéhez mérve hasonló nagy alkotás volt, mint az Egyesült-Államokban az Erie-csatorna. Büszkék lehetünk rá, hogy a Ferenczcsatorna már «nagycsatorná»-nak épült akkor, mikor még külföldön mindenütt «kis csatornák»-at (100—200 tonnás hajók részére) építettek. Ez a viziút is par excellence mezőgazdasági csatorna volt s az ország legtermékenyebb vidékének gabonája részére adott olcsó közlekedő utat akkor, mikor még sem a vasutat, sem a gőzhajót nem találták még fel. Ezenkívül egyúttal lecsapolta a környékén elterült nagy mocsarakat és a Dunából öntöző vizet is visz a rendkívül termékeny, de gyakran vízhiányban szenvedő vidékre, a Bácskába, mely kétségkívül nagy részben a Ferencz-csatornának köszönheti, hogy jelenleg az országnak leggazdagabb, legvirágzóbb része. Azok az eredmények és tanulságok, melyeket a Ferencz-csatornának immár több, mint egy évszázados története nyújt, mind műszaki, mind forgalmi szempontból nagyon értékesek. Természetes, hogy ezeknek a tanulságoknak egy része csak helyi jelentőségű, de más részük általános érvényű és így ebből a szempontból is figyelmet érdemel. A csatorna rövid története. Délmagyarországot a törökök majdnem teljesen elpusztították úgy, hogy kiüzetésük után a tizennyolczadik században Bács- és Torontálvármegyéket úgyszólván egészen újra kellett telepíteni. A telepítésnek a Tisza és Duna folyók közén, Bácsmegyében, nagy akadályai voltak az igen nagy kiterjedésű mocsarak. Ezeknek egy részét a tizennyolczadik század második felében kezdték lecsapolni. A lecsapolások mind műszaki, mind gazdasagi nézőpontból szép sikerrel jártak. De nagy baj volt, hogy a vidéknek alig voltak közlekedő útjai, s ami volt, az is az év jelentékeny részében járhatatlan volt. Az útak kiépítése pedig — kőanyag hiányában — sok költséget kívánt és így nagyon lassan haladt előre. Ilyen módon az ország legdúsabb gabonatermő vidéke úgy szólván el volt szigetelve, csupán a Duna és Tisza folyók közvetetlen közelében fekvő részeihez férhetett hozzá a kereskedelem.