Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
2. füzet - I. Tellyesniczky János: A Morvaszabályozás története
(iL С) Azok a módok, melyek szerint e munkálatok legczélszerűbben kivihetők, hogy a folyó további elfajulása megakadályozható s szabályozott állapotában megtartható legyen. A) Az árvizek megszüntetésére vonatkozó javaslatok. A Morva folyó helyszíni megvizsgálásakor Schemmerl szerint igazolást nyertek mindama rendellenességek, melyek az összes eddigi tervezetekben és javaslatokban az árvizek szabad lefolyásának akadályai gyanánt szerepelnek. A Duna folyam balpartjának, közvetetlen a dévényi torkolat felett, az ú. n. Ketzel-liget mentén való nagymértékű elmosása a Morva-torkolat helyzetét mind kedvezőtlenebbé teszi, melyhez hozzájárul, hogy a Morva folyó amúgy is csekély esését a Duna nagyobb vizei még inkább csökkentik, a Morvameder pedig évről-évre fokozottabb mértékben feliszapolódik, mely körülmények megszüntetése nagy figyelmet és gondos megfontolást kíván. A dunai Morvatorkolatnál építendő elválasztó műtől várható eredményt Schemmerl a következőkben állapítja meg: A Duna legmagasabb vízszíne a legkisebb felett 19',ö", 9'"; ezt a magasságot vízszintesen kivetítve a Morva folyóba, 27.500 ölet kapunk a torkolattól felfelé. E körülményből következik, hogy minden magasabb Duna-vízálláskor a megfelelő távolságig majdnem álló víz van a Morva folyóban. A vízszín esése kisvízkor jóval nagyobb (1 láb 1000 ölre), mint árvízkor (5 1/., hüvelyk 1000 ölre) úgy, hogy árvízkor a Morva folyó sebessége a torkolati szakaszon alig észrevehető. Ez adatok ismerete szükséges, hogy a torkolatrendező munkálatok hatása összehasonlítható legyen a jelenlegi állapottal, továbbá, hogy a végrehajtandó munkálatok alapja és az árvizek lesülyesztésének módja meghatározható legyen. A Duna visszahatásának csökkentésére szolgáló módok közül legczélszerűbbnek látszik a Morva folyó jelenlegi betorkolása helyének a Duna alsóbb pontjára való helyezése. Ebből a czélból WiebeJcing 200 öl hosszú elválasztóművet javasol, mely azonban 500 öl hosszúra lenne építendő, vagy pedig a Duna folyásiránya lenne átvágással megváltoztatandó és ily módon a két folyó egyesülésének alább helyezése érhető el, mely utóbbi eljárás megfelelőbb is volna, tekintve az elválasztómű melletti Morvamedernek elmaradhatatlan feliszapolódását, mely a folyók különböző vízsebessége miatt okvetlen be fog állani. Mindkét esetben a visszaható Duna vízmagassága csak annyival lesz kisebb* a mennyi az eséskülönbség az egyesülés mai és a tervezett helye között. Ha az egyesülés annyira levihető lenne, hogy az eséskülönbség megfelelne a Morva és a Duna legmagasabb vízszínei közötti különbségnek, akkor a Morva folyó jelenlegi torkolati medrében nem lenne érezhető visszaduzzasztás. A Duna esése azonban 1000 ölre csak 3 l/s láb s mivel az egyesülés a helyi viszonyok miatt 500 ölnél alább nem tehető, a duzzasztás csökkentése a legmagasabb Duna-vízkor csak 1', 9", a Wiebeking ajánlotta 200 öl hosszúságú elválasztómű esetében pedig 8 2/ s hüvelyk lesz. Ezek szerint a Morva vízesése árvízkor 1000 ölre átlag csak lO"'-al növekednék, mi a 4—5 mértföld torkolati Morva szakaszra oly csekély sebességnövekedést ad, hogy a mederre való hatása majdnem elenyésző.
