Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

20i dezéseket létesítenek, hogy a rendelkezésre álló víziútat a vasúthálózattal kapcsolatba hozzák és vele az átrakodó forgalmat maguk részére biztosítsák s nagyobb ipartelepek keletkezését lehetőleg előmozdítsák. Ez alig 80.000 lakójú városka a Havel éles kanyarulatát felhasználva mintegy 800 m. hosszú átmetszést létesített, 70 m. szélességben biztosítva az átmenő hajóforgalmat, a régi ágat pedig, felső szögét elzárva, kikötővé alakította át. Mindkét ág mentén nagy területeket vásárolt össze, s egy modern kikötő kívánalmainak megfelelő berendezéseket létesített. A régi ág és új átmetszés között átlag 200 m. széles terület van az ipartelepek részére kijelölve, kisebb területek azonban az új átmetszés és régi ág mentén is rendelkezésre állanak. Mintegy 3000 m. hosszúságban kiépített függőleges kő- és betonpartfalak övezik a kikötőt, a vasútvágányok egész hálózata biztosítja minden helyen az az átrakodást, melyet a darúk és külön szénrakodók egészítenek ki. A kikötő építése 4 millió, az út- és vasúthálózattal együt 6'5 millió márkát szükségelt; kezelését a város bérlet útján biztosítja az átrakodás díjtételeinek megállapítása mellett, melyek egy 10 t.-ás vasúti kocsi átrakásánál 6 márkát tesznek ki, a vasút pedig minden kocsi után 70 fillér díjat szed. A forgalmat leginkább az ipartelepek részére szükséges angol szén alkotja, mely naponként átlag 1800 tonnára rúg, ezenkívül czukor, (átlag 15—20.000 t. egy üzemévben) melyet legnagyobb részt Délamerikába szállítanak. Innen útunk a Wamsee kies vidékére vezetett, melynek partjain, a szebbnél-szebb nyárilakok egész sora látható. Itt már nem az ipar és kereskedelem ütött tanyát, hanem a gyári és kereskedelmi üzemek gyümölcsét élvező boldog tulajdonosok pihenik ki, ideális környezetben, a közeli világváros fáradalmait. Udránszky József. 5. A felső Szvat csatorna. Hindusztán északnyugati tartományában Pesavertől északra csatorna van épülőben, melynek segítségével a Szvat felső folyása és a Kabul folyó közötti területet mesterségesen öntözni akarják. 160,000 ha jó termőtalajról van szó, mely vízhiány miatt parlagon hever, de a melyet a csatorna van hivatva mívelésre alkalmassá tenni. A Szvat mellett fekvő Chakdara erődtől kb. 5 km.-nyire lefelé indulva ki déli irányban vonul a 30 m. szélességgel és 2 m. mélységgel tervezett csatorna, míg ú"5 km.-nyi út után a Malakand-magaslatokhoz ér; itt 3420 m. hosszú alagúton vezetik keresztül. A derékszögű, 5-5 m. széles és 3'6 m. magas alagútnak 1 : 215 esése lesz, másodperczenkénti vízemésztése pedig 70 m

8. A csatorna innen 8 km. hosszú kiszáradt folyómederben (esése 1 : 80) folyttatja útját, azután kijut a síkságra s ezt átszelve ér a Kabul folyóhoz. A munkálatokhoz 1910. márcziusában fogtak hozzá s a tervezet szerint 1913-ig fejezik be. A csatornaépítés költségeit 24 millió koronára irányozták elő; a kormány azonban reméli, hogy e tőke a vízszolgáltatásért járó díjak czímén legalább is 8%-kal fog kamatozni. Az alagút építésénél alkalmazandó kőzetfúrókat (Temple Ingersoll) villamos erő fogja hajtani, melyet három vízi turbina szolgáltat. Robbanóanyagul használják: a gelignitet (szállítja a Nobel Explosives Company, Glasgow) és tonitot (szállítja a Cotton Powder Company, London). Három, nyolczórás muukaidőközben dolgoznak s az alagút mindkét végén havonként kb. 30—40 m.-t fúrnak ki. A munkát úgy osztották be, hogy a csatorna és alagút egyszerre készüljön el. (A kalkuttai cs. és kir. főkonzulátus jelentése.)