Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

•198 3. A Gacska folyó vízi ereje. A Gacska Lika-Krbava megyében, mintegy 450 m magasságban ered a tenger színe fölött. Típusos karszti folyó. Vízgyűjtő-területét a térképen nem lehet elhatárolni, mert legnagyobb részben triász- és krétakori vízeresztő mészsziklából áll s a Gacska földalatti utakon oly területekről is kaphat vizet, melyek kívül esnek medenczéjének felszíni vízválasztó vonalán. A vízgyűjtő nagyságát ezért még közelítően sem lehet megadni. Némelyek azt hiszik, hogy a Likafolyó, mely a goszpicsi fensíkon mintegy 560 m magasságban ered és sziklabarlangokban tűnik el, az otocsaczi síkságon 100 m-rel alacsonyabb szinten bukkan föl ismét a Gacska-folyó alakjában. Ez azonban csak föltevés, melyet valamely színes oldatnak a Likába való beöntésével kellene igazolni. Tény az, hogy mikor a Gacska a mészsziklák tövében hirtelen előtör, már kész folyó. Két főforrása valóban megkapó látvány. A víz oly rengeteg mennyiségben bugyog föl, hogy a források előtt levő medenczeszerű mélyedések peremén egymás mellett elhelyezett számos lisztelő-, fűrész- és ványoló-malmot hajt. A források vízének egyesülése után a Gacska északnyugatra haladva mintegy 20 km. utat fut be, míg Otocsáczhoz érkezik. Medrét mindenütt vastag agyagrétegbe, terra rossá-Ъя, ágyazta be, mely az otocsáczi fensík legnagyobb részét kitölti. Otocsácz előtt a Gacska két ágra szakad ; az egyik, kisebb ág észak felé, a másik nyugat felé halad (1. az 1. képet). A nyugati ág, mely a vízmennyiség nagyobb részét vezeti el. zuhatag alakjában a mélyen fekvő Sviczko jezero nevű tóba ömlik, mely mellett még két más medenczeszerű mélyedés is szolgál a Gacska vízének befogadására. A zuhatag mentén egymás hegyén-hátán számos lisztelő-, fűrész- és ványoló-malom van. A Sviczko jezeroban, valamint a másik két mélyedésben néhány repedés, több kisebb és egy nagyobb barlangüreg (ponor) található, melyen át a Gacska vize a föld alá tűnik el. Ott jártamkor a nagy ponort mintegy 10 m magas vízréteg borította s a felszínen egyetlen gyűrődés sem mutatta, hogy alant óriási mennyiségben zuhog alá a víz a barlangnyíláson keresztül. E repedések és batiangüregek kevesebb vizet vezetnek, mint a mennyit a Gacska nagyvízkor szállít, de többet, mint a mennyit a Gacska kisvízi hozománya kitesz. Ezért a tóban a Gacska vize tavaszszal fölgyűl; a Sviczko jezero szintje emelkedik, a zuhatag mentén lövő alsóbb malmok víz alá kerülnek s csak a felsőbbek dolgozhatnak. Kisvízkor a tó majdnem teljesen kiapad. Ilyenkor a ponor szabadon megközelíthető s az üregén át zuhatag módjára eltűnő víz meglepő látványosság (1. a 2. képet). A tó vízjátéka mintegy 35 m. A mi a Gacska északi ágát illeti, 19 km. út után két ágra szakad s mindenik egy-egy barlangüregben vész el. A Gacska tehát barlangokból ered és barlangnyílásokan tűnik el, s csak rövid darabon, az otocsáczi fensíkon jut napvilágra. Hogy aztán hol ömlik a tengerbe, ez a hely pontosan nem állapítható meg. A víznyelő barlangüregek légvonalban 16—20 km-re vannak a tengertől. A katonai térkép St. Giorsio községtől délre egy helyet a Gacska torkolati öblének jelöl meg, de valószínű, hogy a Gacska több barlangnyíláson tűnvén el, több ponton szakad a tengerbe. Legalább Zenggtől délre több olyan pont van, hol az édes víz nagyobb mennyiségben buggyan ki a tengerbe, mint a Gacska torkolatául megjelölt helyen. Miként ez általános leírásból kitűnik, a Gacska több mint 400 m magasságban s a tengertől mintegy 20 km távolságban folyik az otocsáczi fensíkon s nagyon bővizű folyó. Ezért kiválóan alkalmas vízerőmű czéljaira. Ha vizét, mely száraz