Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

18 i Nilus-gát és vízkivételi zsilip kiépítése avatta. A gát és zsilip az asszuáni duzzasztóval egyidejűleg épült ki és az asszuáni vízgyűjtőből pótolt Nilus kisvizének duzzasztására és az öntözővíznek az Ibrahimie-csatornába terelésére szolgál, de láttuk már, hogy az 1907. évben hasonló kis árvíz esetén a duzzasztásra is alkalmas és hasznos szolgálatokat tehet. Elrendezése és szerkezete teljesen azonos az előbb leírt eszneivel. A gáton átvezető hídpályán itt is, mint a Barragenál és az esznei gátnál rendkívül élénk forgalom bonyolódik le, a mit legjobban a hajózsilipek nyitása alkalmával előálló torlódás mutat. Láthatjuk, hogy az előzőkben leírt három nagy Nilus-gát egyenlő mintára készült és Egyiptom szerencsés, hogy nem kell a nagynyílású zsilipes gátak kérdésével törődnie. Elég, ha a nehezebb iszap és homok lemegy a gáton, a jégjárást még hírből sem ismerik. Egyetlen hibája e hídgátaknak, hogy a sok pillér miatt a Nilus medrét a gát helyén túlságosan ki kell szélesíteni, minélfogva könnyen iszaposodások következnek be, a mi mind az assziuti, mind az esznei gátaknál tapasztalható, különösen a domború jobbparton. Az Ibrahimie-menti állandó öntözések nagyobb arányú kifejlesztését az asszuáni duzzasztóval kapcsolatban és egyidejűleg 1899-ben kezdték meg és 1909-ben fejezték be. 1909-ben, vagyis egyiptomi utam alatt már csak a gizei medenczék átalakítása volt folyamatban. Az egyiptomi földmunkás ma is, mint 6000 óv előtt a hátán kosárban szállítja ki a földet és naponként csak 10-edrész annyi földmunkát végez, mint a magyar kubikos, de tizedrész annyit is fogyaszt. A gizei vidék északi része abban a szerencsés helyzetben van, hogy talajvizeit a Barrage jelentékenyen duzzasztja úgy, hogy csekély emeléssel és olcsón öntözhető. 1907—08-ban e vidéken két hatalmas szivattyútelepet építettek, amelyekkel 33.000 kat. holdat öntöznek. Az utóbbi 10 év alatt 295.300 kat. hold medenczeteríiletet alakítottak át állandó öntözésre úgy, hogy a régebbi u. n. szefi (állandóan öntözött) területtel együtt ma a dejruti zsilipcsoport alatt, vagyis északra az Ibrahimie mentén kereken 480.000 kat. holdat öntöznek állandóan. (Lásd a 24. képet.) Az átalakító munkák hatalmas arányairól némi fogalmat nyújt az. hogy az utóbbi években az új öntözőcsatornákon és lecsapolókon évenként 10 millió m

8-t meghaladó földmozgósítást végeztek. Természetes, hogy ez a nagy munka épen az asszuáni gát felemelése és az esznei gát építése idején csak ilyen sűrű népességgel volt lehetséges. Az átalakítás összee költsége kereken 100 millió korona úgy, hogy egy hold medencze átalakítására, nem számítva ide az asszuáni és assziuti gát költségeit, 340 К esik. Ez a költség azonban nem írható csupán az állandó öntözések terhére, mert a velők járó hasznon kívül a következő más irányú hármas haszon is szármázik. 1. A Juszuf-csatorna balpartja és a Libiai sivatag közti, valamint a szakkarai, abusiri és gizei piramis-lánczolat tövében lévő medenczéket továbbra is fenn kellett tartani és jövőben is árasztani kell, azért, hogy a sivataghomok előnyomulását meggátolják. Ezen a vonalon .tehát mintegy 167.000 kat. hold árasztó öntözése továbbra is fentartandó. Ezek a medenczék a jövőben javulni fognak, mert állandóan és bőségesen elláthatók a Nilus vörös vizével. 2. A Juszuf-csatorna nyáron oly kevés vizet szállított (10 - 20 m

3/sec.), hogy rajta a hajózást meg kellett szüntetni. Miután egyfelől a már előbb is említett