Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

•182 IV. Állandó öntözések a Delta feletti Egyiptomban. A középső egyiptomi állandó öntözések, nem tekintve a vízemeléssel már régebben gyakorolt nyári öntözést, a Delta-öntözésnél újabb eredetűek. Az Assziut,tól északra berendezett állandó öntözések alapját Baghat pasa vetette meg azzal, hogy az Assziutnál kiágazó Ibrahimie-csatornát 1873-ban befejezte. E 268 km. hosszú csatorna a Nilus balpartja mentén többnyire a vasúttal párvonalosan halad. A 24. képből, mely a csatornának az assziuti vízvétel alatti szakaszát mutatja, láthatjuk, hogy az Ibrahimie valóságos folyó, a melyen élénk hajózás van. A csatornának kettős hivatása van, u. m. : 1. állandó öntözővízzel látja el a partja mentén lévő területeket ós a belőle kiágazó Juszuf-csatorna révén a Fájumot; 2. a Juszuf-medenczerendszert pedig az áradás szakában vörös vízzel látja el. A csatorna nem mondható szerencsés alkotásnak, mert egyik hivatásának sem felel meg. Különösen mint árasztó csatorna [a legrosszabbak közé tartozott. Felső, 60 km. szakaszának fentartása és tisztogatása sok költséget okozott. Az évi kotrás gyakran túlhaladta az 1 millió köbmétert, míg a 90-es években sikerült kősarkantyúk segítségével a medret állandósítani és az elfajulásokat meggátolni. Természetes, hogy egy ilyen hosszú csatorna a medenczék kiterjedt lánczolatát nem láthatja el kellő egyenletességgel a Nilus vörös vizével és iszapjával s így nagyfokú rosszabodásukat idézte elő úgy, hogy a mikor állandó öntözésre alakították át őket, a várt eredményt épen nem érhették el. Mindjárt a csatorna elkészülte után 73.000 kat. hold medenczét alakítottak át állandó öntözésre, mely csak akkor vehetett nagyobb lendületet, mikor- a medenczék nagy részét a Nilusból közvetetten kiágazó kisebb csatornákon bőségesebb vörös vízzel és iszappal feljavították. 1899-ben, vagyis az asszuáni gát és az itteni állandó öntözések tovább-fejlesztésének megkezdése idején Assziuttól északra Középső-Egyiptomban 184.000 kat. hold állott állandó öntözés alatt. Ezenkívül az egész Fájumot, a mely az ókorban csodaszámba menő, ma már feliszapolt Méris-tava mentén terül el, állandóan öntözik. A Fájum 240.000 kat. hold terjedelmű és az öntöző vizet az Ibrahimie-csatornából Deirutnál kiágazó s a Lvbiai sivatag széle közelében kanyargó Juszuf-csatorna szállítja. Az Ibrahimie-menti állandó öntözések feje nem az assziuti vízkivételnél, hanem 61 km.-rel alább, a dejruti vízosztózsilipeknél van. A 25. kép e zsilipcsoport helyszíni elrendezését mutatja. A balparton kiágazó Delgavi-csatorna zsilipje csak árvízkor van nyitva. A Juszuf-csatorna zsilipje csegével van összekapcsolva, melyre ma már, midőn a csatorna állandóan hajózható, különösen szükség van. A középen és a jobbpartból kiinduló csatornák a Dejruttól közvetetlen északra elterülő földeket öntözik. Az Ibrahimie főcsatornán lévő s csegével összekapcsolt zsilip az állandó öntözővíz szabályozására szolgál. Feljebb a jobbparton van beépítve a csegével kapcsolatos zsilip. A zsilipcsoport bár az assziuti gát ós vízkivétel elkészülte után veszített jelentőségéből, még ma is nemcsak az öntözésnek, hanem a hajózásnak is góczpontja. Az itteni rendkívül élénk forgalmat még a közeli vasútállomás is fokozza. Az Ibrahimie-csatornát rendszeres öntözőcsatornává tulajdonképen az assziuti