Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

•180 A Delta egész megmívelt területét, mintegy 2 és x/

2 millió kat. holdat állandóan öntözik. A főöntözőcsatornák feje a Delta csúcspontjánál, a Rozetta- és Damietta-ágak szétágazásánál lévő «Barrage» felett van. Innen indul ki a Rozetta balpartján lévő Behera főcsatorna, a Rozetta és Damietta közötti Menuüa ós a Damietta jobbpartján lévő Teufikie főcsatornák (lásd 20. és 22. kép). A Barrage mindezeket az ágakat boltozott zsilipes nyílásokkal és kamarazsilipekkel hidalja át. A Rozettában 61, a Damietta-ágban 71 nyílás van, melyek mindegyikének szélessége 5'0 m., az elválasztó pillérek 2'0 m. vastagok s minden nyílás szabályozására 3 soros zsiliptábla szolgál, a melyeket a pálya emeít részén síneken futó emelődaruk segítségével mozgatnak. A gátnak nagy és tanulságos múltja van, a melyre itt nem terjeszkedhetünk ki. Epitését Mellemet Ali 1833-ban kezdte meg és 1865-ben fejezte be. Czéljának a hosszú, de fogazás nélküli fenék miatt nem felelhetett meg. Mehemet Alit bosszantotta a piramisok [haszontalan kőtömege és belőlük akarta a gátat felépíteni, mikor azonban rájött, hogy azokat felülről kellene lehordani, lemondott erről a tervről és megelégedett a Kairó mellett termelhető mészkővel. Mehemet Ali az ő katonai eszével a gátakat jelentékeny hadászati erősséggé akarta kiépíteni s ennek a czélzatnak nyomait bástyáikkal tényleg magukon viselik (lásd 23. kép). Az építész képzeletének szabad tere nyílt, a mit a két ág közti díszes kapu is bizonyít. Mindenesetre jobb lett volna e helyett a víz alatti láthatatlan részekre nagyobb gondot fordítani. A gátakat csak az 1891-iki alapos javítások után lehetett teljes használatba venni és a befejezésük után 7 évig egyáltalán hozzájuk sem nyúltak. Könnyebb volt a közerőt a csatornák tisztogatására kihajtani és inkább végeztek évenkint 16 millió m

s földmozgósítást a nyári csatornák rendben tartására, semhogy a kényes gátjavítás kérdését elővették volna. A gátak segítségével a Nilus kisvize a fenék fölé 40 m.-re duzzasztható. Az öntözőcsatornák a térszín alatt 7-0 m. mélyek, le'nagyobb nyári vízmélységük 3—4 m. úgy, hogy fejük közelében a vízszín 3—4 m.-re van a térszín alatt. Miután esésük kisebb a térszínénél, vízszínük 50 km. távolságban magasabb a térszínnél és ezen a szakaszon lehető az emelés nélküli árasztó öntözés. A felső 50 km. hosszú szakaszban már emeléssel öntöznek. A magas vízszínű csatornák mentén az Archimedesi vízemelőcsavar (tabut) széltében el van terjedve és sűrűn látni a víz partján némán kintornázó felláhokat. A Delta eredeti árasztó csatornáinak állandó öntöző hálózattá való kifejlesztése Linánt pasa jelentése szerint 110 millió köbméter földkiemeléssel közel 80 millió korona költségbe került. A gátak építő költsége pedig közel 100 millió korona volt. Az öntöző és lecsapoló csatornahálózat bővítése és fentartásá újabban is évenkint 7 -8 millió K-t felemészt. A lecsapolókból kotrással és kézierővel csupán 1907-ben kiemelt föld meghaladja a 2 millió köbmétert. Különösen a Delta északi részén lévő lecsapoló csatornahálózat a magas talajvíz és az itteni esőzések mellett tetemest kibővítést és javítást kíván. A Deltában az állandó öntözésre való visszatérés útja ma már el van zárva, mert a régi medenczetöltéseket felszántották és magánosok vették birtokba úgy, hogy az erőltetett gyapottermeléssel kimerített Deltának a Nilus becses iszapjával való felújítása ma már nem lehetséges.