Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

613 vésett és faragott előkelő művészetét. Az egyiptomi kultura csodás fájának gyökerei ebbe az öntözött talajba nyúlnak le és az örökkévalóság czélzatával épített emlékek csak vi­rágjai ennek a fának. A km 3 terjedelmű karnaki Amon templom és a két és fél millió m s köb tar­talmú Cheops gálája gyer­mekjátékok az öntöző­csatornák és töltések fen­tarlásának óriási munká­jához képest. És bár az árasztó öntözéseknek a történelem előtti idők kö­dében elvesző múltja van, még ma sincsenek egész Egyiptomban a tökéletes­ség fokáig kifejlesztve. A Nilus völgye Asz­szuántól lefelé, vagyis északra, hosszú oázis a sivatagban, melynek éle­sen batárolt szélei össze­esnek az öntözött terület határaival. Növényzet csak addig van, a med­dig a Nilus vize akár árasztással, akár emelés­sel elér, túl rajta sivatag homokon, vagy kopár mész- és homokkősziklá­kon egy fűszál sem terem. Napoleon szerint «jó kor­mányzás alatt a Nilus éri el a sivatagot, rossz alatt a sivatag a Nilust». Egyiptom jövendő fejlő­désére rendkívül fontos körülmény, hogy a siva­tag homokja a Nílus vizé­vel öntözve termőképessé válik. Fényes példa reá a Nilus felett 25 m. ma-

Next

/
Thumbnails
Contents