Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

613 vésett és faragott előkelő művészetét. Az egyiptomi kultura csodás fájának gyökerei ebbe az öntözött talajba nyúlnak le és az örökkévalóság czélzatával épített emlékek csak virágjai ennek a fának. A km

3 terjedelmű karnaki Amon templom és a két és fél millió m

s köb tartalmú Cheops gálája gyermekjátékok az öntözőcsatornák és töltések fentarlásának óriási munkájához képest. És bár az árasztó öntözéseknek a történelem előtti idők ködében elvesző múltja van, még ma sincsenek egész Egyiptomban a tökéletesség fokáig kifejlesztve. A Nilus völgye Aszszuántól lefelé, vagyis északra, hosszú oázis a sivatagban, melynek élesen batárolt szélei összeesnek az öntözött terület határaival. Növényzet csak addig van, a meddig a Nilus vize akár árasztással, akár emeléssel elér, túl rajta sivatag homokon, vagy kopár mész- és homokkősziklákon egy fűszál sem terem. Napoleon szerint «jó kormányzás alatt a Nilus éri el a sivatagot, rossz alatt a sivatag a Nilust». Egyiptom jövendő fejlődésére rendkívül fontos körülmény, hogy a sivatag homokja a Nílus vizével öntözve termőképessé válik. Fényes példa reá a Nilus felett 25 m. ma-