Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - III. Vágó Viktor: A Sió és Sárvíz alsó szakaszának szabályozó munkálatai

157 E mostani felvétel :;datait a társulat tulajdonában levő, Beszédes-féle munkákat előttintető adatokkal összehasonlítva, kiderült az is, hogy a Sió-meder feneke az eredeti munkák foganatosítása óta az alsó szakaszokon átlag 060 méterrel, a Sárvízé pedig átlag 14)0 1'20 méterrel emelkedett, mi a Sió-torkolatnak magasabb pontra való áthelyezésében, az u. n. taplósi átmetszésben leli magyarázatát. Ugyancsak részletes adatokat szereztünk -be a víz mennyiségére nézve is. Nevezetesen sikerült épen a legmagasabb vízállású esztendőben 1892. nov.-tól 1893. márcziusig egy egész áradás levonulása alatt a Sárvizén 30, a Sión 29 különböző vízállásnál, Kölesden felszíni közvetetten sebességméréssel a vízmennyiséget meghatározni, melynek eredménye szerint a legnagyobb vízmennyiség a Sión 1893. február 25-én (a pálfai vízmérczén -j-3'60 vízálláskor) 68'68 m

3, a Sárvizén pedig 1893. márczius 9-én (a vajtai vízmérczén -j- 2'25 vízálláskor) 18-80 m

3 volt. A helyzet ilyetén tanulmányozása után kizártnak kellett tekinteni, hogy az eredeti Böhm- és Beszédes-féle terv alapján létesített munkákon bármit is változtatni kelljen, vagy czélszerűen lehessen. A mit e nagyhírű mérnökök létesítettek, az a mai haladottabb tudomány szempontjából itélve is tökéletesen megfelel. Mindössze ma már számot kell vetni azzal a körülménynyel, hogy az alsó mederfenekek a magasabbra áthelyezett (taplósi) betorkolás hatása következtében felemelkedtek az eredetileg létesítettekhez képest. A fenforgó bajok orvoslására mást ajánlani nem lehet, mint azt, hogy végre be kell fejezni az 1854/55-ben megkezdett munkákat. Nevezetesen el kell látni a Sió alsó szakaszát a vámhídtól egész a harezi hídig, továbbá a Sárvíz legalsó szakaszát Köleseiig, végül a betorkoló völgységi patakot a szekszárd-zombai útig olyan magasságú és méretű töltésekkel, melyek a várható legnagyobb dunai vízállásnak megfelelnek. E töltések létesítése alkalmával lehetőleg meg kell szüntetni a Sió túlságos hirtelen kanyarulatait is. (L. az 1. sz. helyszínrajzot.) A töltések tekintetében legtermészetesebb az volna, ha a vízfolyások jobb és balparti töltései csak olyan távolságra kerülnének, hogy közöttük az illető árvíz épen hogy megfelelő lefolyást nyerjen. E kívánatos megoldáshoz azonban a mi esetünkben nyúlni azért nem lehet, mert a már meglévő medrek most is túlszélesek és így a tervezett töltéseket a legjobb esetben is csak úgy lehetne a kívánatos közelségre építeni, ha a hozzájuk szükséges földmennyiséget a töltések védett oldalairól vennék, mi pedig már a talaj laza volta miatt is kerülendő. A Sión csak a harczi gyaloghídtól fölfelé van, s pedig itt is csak a balparton, töltés. Ezenkívül van még a Sió jobbpartján a szekszárdi vámhíd felett is egy töltés, melyet Szekszárd városa saját biztosságára épített. Az első helyen említett töltés teljesen megfelel hivatásának, az utóbbi azonban gyenge s szintén erősítésre szorul. A kultúrmérnöki hivatal tervezetében a következő munkálatokat javasolta : A Sió balpartjára a szekszárdi vámhídtól kiindulva egészen az agárdi Sárvíztorokig egy töltést, mely a Sárvíz emelkedettebb partjába lenne bekötve. A leányvári hídon felül pedig ismét új töltést, mely a Sió balpartján haladva, a harczi hídnál a meglévő töltéshez csatlakoznék. A Sió jobbpartján a mostani szekszárdi töltés is szabályos méretekkel legyen kiépítve olykép, hogy jelenlegi irányát megtartva, a szekszárdi vámhídtól indulva ki s összesen 1500 m. hosszúságban haladva, a szekszárdi szőlőhegyek lábához csatlakoznék. 12