Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

1. füzet - IV. Maurer Gyula: Oroszország hajózó útjai

37 kezd, zátonyokat és sellőket alkot, a melyeken a folyó nagyságával semminemű arányban nem álló csekély gázlók keletkeznek. Száraz nyáron kisvízkor, mint már említettük, e gázlókon Rijbinszk és Nisni-Novgorod között csak mintegy 80—85 cm. mélységet, N-Novogorod és Kazán, vagyis a Kama torkolata közötti szakaszon lu5 méter, a Kama torkolata alatt pedig 125 —1-35 méter mélységet találunk. Egyes zátonyokon rohamos apadáskor még csekélyebb gázlók állanak elő, de ezek csak időleges jelentőségűek, mert hiszen tudjuk, hogy a kivételesen előálló legkisebb gázlókat a hosszantartó kisvíz idővel maga is mélyíti, míg a fönt kitüntetett gázlómélységek annyira állandóak és megfelelnek a folyó állapotának, hogy ha e gázlókat átkotorjuk, a folyó nem fejleszti őket, hanem ellenkezőleg sokszor ismét eltölti. A Volga gázlói a folyó természete és partjai állandósága következtében meglehetősen helyhez kötöttek s csupán a gázló mélysége ós a folyó általános irányával alkotott szöge változik az apadás szerint. A legrosszabb gázlók eltüntetésének legtermészetesebb, de költséges módja az illető folyószakasz kisvízi medrének szabályozása lenne. Kísérletek történtek is erre nézve, de ezeknek a munkáknak, ahol befejezett egészet nem alkottak, egy vagy két hely kivételével már a nyomát is eltemette és elsöpörte a folyó ereje. A szabályozástól újabban teljesen elállottak és a hajóút fentartása egyedül kotrással történik, mindenesetre szép sikerrel, de ez eljárás hatása néha nem is egy egész hajózó időszakra szól, mindenesetre pedig csakis a ma érdekeit szolgálja. Az ezen a téren követett rendszer úgy látszik, teljesen elüt az orosz külpolitika módszerétől, a mely a jelen nemzedék sorsával nem törődve, századok óta egyedül a jövő nagy birodalmát munkálja. A mint az árvíz apadni kezd, már megjelenik az ismert gázlós helyeken a mérnöki hivatal személyzete és a gázló gerinczének felvétele és a rajta keresztülvágandó csatorna irányának megállapítása után idejekorán megkezdik a kotrást, hogy mire a kis vízbeáll, a hajók bár esetleg csekélyebb merüléssel a gázlókon áthaladhassanak. Hajóút jelzése, kitűzése. Hogy azonban az időbeli sorrendet kövessük, szólanunk kell a kotrást megelőzőleg a hajóút jelzéséről, a melyet meglepő gondossággal végeznek nem csupán kisvízálláskor, hanem a legnagyobb árvizek idején is, a Volga egész medenezéjében mindenütt, a hol gőzhajózás van ; természetesen a forgalom sűrűségének megfelelő módon. A Volgának csaknem egész medenezéje a hajóút kitűzését illetőleg a kazáni kerület gondjai alá tartozik. Az összes víziútak 11 hajózó-felügyelőségre vannak osztva, a melyek szükség szerint állítják fel az őrségeket. Árvízkor a kitűzés leginkább az elborított partok és szigetek jelzésére szorítkozik, ha pedig a víz annyira leapadt, hogy magasabb sellőkön 3'20 m. alá száll, megkezdődik a kérdéses helyeken a hajóútnak úszókkal és póznákkal való kitűzése s a gázlók fölötti legkisebb vízmélység jelzése. Az úszók a hajóút szélét, a partokon levő póznák a ferde irányú vezető ér, vagy pedig a gázlókon át kotort csatorna irányát adják meg. A legkisebb gázlók mélységét telegráfos úton naponta megküldik a főbb kikötőkbe, de tekintve a