Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
1. füzet - IV. Maurer Gyula: Oroszország hajózó útjai
27 Az óramutató forgásával ellenkező irányban haladva (1. I. térképet), találjuk a Dvinát, mely az Északi jegestenger egyik öblébe, a Fehér tengerbe ömlik és mind hosszra, mind jelentőségre nézve Oroszországnak a Volga és Dnjeper után harmadik folyamrendszere. A Dvina a Szukhona és Jug folyók összefolyásából keletkezik s innen a tengerig mintegy r 1300 km. hosszban hajózható. Összes esése 53 méter és így e szakasz átlagos esése 4 cm. Legnagyobb mellékfolyója a Vitsegda, a mely 1104 km.-ével hosszra nézve a Tiszát felülmúlja. A Dvina vízgyűjtő-területe hazánk területénél nagyobb : 362.000 km. és így csekély esésével egyike lehetne az ország legjobban hajózható folyóinak; de a folyó rendezetlen állapota és a sekély gázlók következtében 650 tonnásnál nagyobb hajók egyáltalában nem járnak rajta, sőt a hajók átlagos tonnatartalma csak 230 tonna. A hajózó időszak átlagban 170 napig tart, az árvíz 64) m-re emelkedik a kisvíz fölé. Pétervárnál ömlik a Finn öbölbe a Néva, a mely a Ladoga-tónak, Európa legnagyobb édesvízi tavának lefolyásául szolgál s mint ilyen, rendkívül állandó vízmennyiségével és a hajózásra kiválóan alkalmas medrével tűnik ki. A Ladoga és Onega-tavakat a Szvir folyó köti össze. Ez is, mint az Onegába dél felől ömlő Vitegra, a Volgát a Névával összekötő elsőrendű mesterséges víziűtnak tagja. A Néva vízgyűjtő-területe mintegy 282.000 négyzetkilométer. Medenczéje számos nagy tavat foglal magában, közöttük Európa legnagyobb édesvízi tavait, a Ladoga és Onega-tavakat. Az előbbi kiterjedése 17.600 km 2, a Balaton-tónak több mint 25-szöröse, az utóbbié 9750 km 2. Az egyes tavakat rendszerint igen bővizű folyók kötik össze. Mint föntebb említettem, északi Oroszország csapadékban általában szegény, ezzel szemben azonban a párolgás is mérsékelt; a csapadékból a nagyobbrészt gránit altalajba úgyszólván semmi sem szivárog be s a tavak miatt ez a csapadék igen egyenletesen jut lefolyásra. A Ladoga, Onega és a velők kapcsolatos tavak egyetlen lefolyása a Néva. A Néva vízgyűjtő medenczéjében a tavak vízfelszíne aránylag igen nagy lévén, a hóolvadás a Néván alig okoz érezhető áradást. De igen nagy hatással van a szél, a mely a Néva torkolatánál a tó vizszínében 4'0 méter játékot idéz elő. A Néva hossza 74 kilométer, közepes esése a Ladoga-tótól a Finn öbölig mintegy 4'0 méter, kilométerenként 5 4 cm. A meder szélessége 210—320 méter között változik, legkisebb mélysége normális vízkor 44) méter. A Ladoga és Onega-tavakat összekötő Szvir folyó nagyobb esésű és sziklás medre hajózásra — bár a Volgától Szentpétervárig vezető víziút egyik tagja — sellői miatt kevésbbé alkalmas. A nagy sebesség következtében a felfelé való vontatás költséges és ezért csak a szilárdabb szerkezetű hajók mennek vissza Szentpétervártól a Volgára, még pedig a forgalom egyirányú volta következtében nagyobbrészt üresen. Az l-80 merülésű hajók a Szvir legkedvezőtlenebb vízállásakor is szabadon közlekedhetnek. A Balti tengerbe 3 nagyobb folyó ömlik: a Düna, Niemen, vagy németül Memel és a Visztula. Vízgyűjtő-területe mindegyiknek megközelíti a 100.000 km a-t ; sőt a Visztulának csupán orosz földre eső területe ezt meg is haladja (1. a II. táblázatot). Hajózható hosszuk 1000—1000 km.-en felül van; jelentékenyebb hajó-
