Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

3. füzet - V. Tavernier R.: Vízmennyiség-mérések változó medrű folyókon Fordította: Gillyén József

oldása gyors. Megszerkesztjük pontonként (minden egyes mérés minden görbének megadja egy-egy pontját) az U középsebességek görbéjét és a Q tömeggörbét. Ezeknek a görbéknek jellemző elemei, érintőik, metszéseik stb. kontrolul és igazolásul szolgál, a mint kifejtettük. Ha például a három parabolikus görbe az x tengelynek ugyanazon pontja felé összetart, a mely az ő közös csúcspontjuk, ebből azt következtethetjük, hogy a mérőállomás alatt a medernek nincs ellenesése. Ha ellenben az U görbe kezdőpontja balra esik az V és Q görbék kezdőpontjától, mely utóbbiaknak egy közös csúcspontjuk van, már ezzel nyilvánvalóvá lesz, hogy a medernek ellenesése van. Ha az egyes tömegmérések adataiból megszerkesztett ÍI görbék egymásra helyezéséből az tűnik ki, hogy a meder változik, akkor egy mérő sorozattal megállapíthatjuk e változás természetét és jelentőségét. Ha időszakos ingadozás mutatkoznék, meghatározzuk a kilengés amplitúdóját és időtartamát; minden egyes tömegmérés megadja, a mint már mondottuk, az U és Q görbéknek két pontját. Az előző fejtegetés mutatja, hogy milyen mértékű az U és Q görbék áthelyezkedése az Í2 görbével egyidejűleg. Ha néhány közelfekvő víztömegmérést végzünk különböző vízálláskor, de a meder ugyanazon állapotában, például ha ugyanazon napon hóolvadások idején két szomszédos mérést végzünk, egyet a napi áradás maximuma, másikat a minimuma idején, akkor biztosak lehetünk, hogy az U és Q görbéknek két pontját megkapjuk. Elemezve az ÍI U és Q görbék viszonylagos változásait és a szükséghez képest néhány keresztszelvényt véve fel a mércze felett és alatt, hamarosan felismerhetjük, hogy a medernek a mércze helyén való változásai ebben az esetben a tárgyalt föltevések melyikéhez kapcsolhatók. Ez a megjegyzés nyilvánvalóan olyan természetű, hogy vele sokkal kisebb számú mérés segélyével sokkal nagyobb pontosságot érhetünk el a napi víztömeg megbecsülésekor és a folyó vízjárásának meghatározásakor. Példaképen felemlítjük itt az előforduló nagy tévedéseknek egy okát, a mit ezután коппз^еп elkerülhetünk. Két különböző időben végzett tömegmérésből két a és Ъ pontot kaptunk, a melyek valóban ket nagyjában ugyanolyan fekvésű (A) és (B) tömeggörbéhez tartoznak. Ha a két mérés között fekvő víztömegek kiszámítására az a b szakgatott vonallal kihúzott görbét használjuk, az interpoláczió nem lesz hibás, föltéve, hogy a víztömegek a-tól 6-ig fokozatosan emelkedtek a nélkül, hogy közben áradás és apadás váltakozott volna. De lia a két tömegmérés között áradások vonultak le és lia a helyett, hogy az (A) és (B) görbéket használnánk az egyes vízmagasságokhoz tartozó víztömegek megállapítására, a számítást a b görbe szerint végezzük, láttuk, milyen jelentékeny hibákat követhetünk el. Nagyon komoly ok különben a megfontolásra, hogy a meder ingadozásában elég gyorsan bizonyos időszakosságot fogunk felfedezni, a melynek fázisait és amplitúdóját meghatározhatjuk. A tisztán havasi jellegű folyóknál már is határozottan feltűnik egy évi periódus, megfelelően a tavaszi áradásoknak. Ha az ingadozás törvénye ismeretes, kétségkívül könnyű belőle egyszerű \