Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

3. füzet - V. Tavernier R.: Vízmennyiség-mérések változó medrű folyókon Fordította: Gillyén József

210 képlet fejezi ki; ennek a hajlásnak maximális értéke az A

x és C

x pontokon z

0 r. 2d ' Az ábrán teljes fekete vonallal kihúzott sinusvonal a következő értékeknek felel meg: s

0 =.- 0-50 d = 200 m. Semmi olyan mértéket nem alkalmaztunk, a miből azt lehetne feltételezni, hogy ezek az értékek valami vonatkozásban vannak azokkal, a melyek a felső Duranee-on, vagy valamely másik alpi folyón tényleg jelentkeznek. Csak azt jegyezzük meg, hogy a meder hosszanti metszetéhez választott hullámvonal elég enyhe, hogy az A

x és A

2 pontoknál ellenkező értelmű esés elő ne álljon. Ehhez képest az esés abszolút értéke а /?

x és D

x pontok körül a középeséssel egyenlő (0-005 méterenként) s egyebütt pedig az A

x pontnak megfelelő minimális 0-005 - = 0-0014 érték 2d és C\ pontnak megfelelő maximális 0-005 H—~ = 0-0086 érték ' 2d között változik. A fentebb meghatározott sinusvonalban szabályszerűen hullámzó mederfenék fölött bizonyos állandónak feltételezett Q víztömegnek megfelelő vízfelszín szintéti sinusvonalszerű görbében helyezkedik el, melynek egyenletét a következő formulák adják meg: Állandó szélességű meder esetén Q = 50 Li* pi í Q V 1 ip

s = = Constans (

j - 5) {y-Y

si

n г

x )

a= Constaü

s j hosszú, egyenesvonalú vagy domború partoldalak esetén pedig a következő formulák valamelyike 27 í Q \

2 ip

4 -g ("F^") = Constans 2. / Q \

2 ips = 8 1 = Constans 3. (

Q \

2 — Constans 4. Hogy a problémát mértéken túl ne komplikáljuk, csak az. 1. formulákat fogjuk alkalmazni. De épígy elvégezhetnők a hasonló 2., 3., vagy 4. formulákkal is a szerkesztést és a következő okoskodásokat. Az 1. számú egyenlet utolsó alakja, mely az у és x változók közötti összefüggést mutatja, tudtunk szerint nem integrálható; a víz felszínét nem szerkeszthetjük meg az ismert eljárás szerint, hogy t. i. az x minden értékének megfelelő у értéket kiszámítsuk. De elég közelítőleg meghatározhatjuk a vízfelszín sinusvonalának jellemző pontjait és bizonyos határok között próbálgatás útján megszerkeszthetjük az egész sinusszerű vonalat úgy, a mint а II. számú mellékleten vastag kék vonallal is vázoltuk.