Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
3. füzet - V. Tavernier R.: Vízmennyiség-mérések változó medrű folyókon Fordította: Gillyén József
203 nemű anyagból áll úgy, hogy ott eme kutatások felhasználásával mindkét szempontból érdekes jelenségek felfedezését remélhetjük. Hasonló az eset mindazokon a mérőállomásokon, a hol a medernek ilyen természetű mozgását észlelhetjük, mely a mozgó hordalék egyneműsége és a vízfolyásnak ugyanazon helyre való időnkénti visszatérése következtében bizonyos időszakosságot kaphat. Különben a következő elméleti és elvont fejtegetések nem pusztán okoskodások. A megoldást, a mire törekszünk, gyakorlati czél igazolja. Ez a ezél nem az, hogy már a priori meghatározzuk az elméleti alapon megszerkesztett grafikonok segélyével a víztömegek, vagy a középsebességek abszolút értékeit. Ezeknek a grafikonoknak egyedül az észlelésadatok az alkotó elemei. De bizonyos elméleti megjegyzések alkalmasak lehetnek, hogy ezeket a grafikonokat rendszeresen és észszerűen szerkeszthessük meg, józanul magyarázhassuk és így aránylag csekély számú észleléssel a folyó vízjárásának lehető teljes ismeretéhez juthassunk. Ezek a tudományos megjegyzések esetleg arra is jók lesznek, hogy kikerülhessünk bizonyos számításhibákat azoknak a szabályozó munkálatoknak kivitelekor, a melyekre később kétségkívül sor fog kerülni. 2. §. A víztömeg, középsebesség és nedvesített terület képletei kifejezve a vízmagasság függvényében. A képletek alkalmazásából kapott elméleti értékek és a közvetlen észlelés útján nyert eredmények egybevetéséből levont megjegyzések. Ebben a fejtegetésben néhány egyszerű hidraulikai képletet fogunk alkalmazni. A legegyszerűbbek lesznek a legjobbak, minthogy arról van szó, hogy magunknak bizonyos jelenségekről tiszta fogalmat alkossunk, nem pedig, hogy az adatoknak abszolút értékét pontos számadatokkal meghatározzuk. A meder általános alakváltozásaira nézve bizonyos föltevésekből fogunk kiindulni, gondunk lévén reá, hogy megkülönböztessük a kétségbe vonhatatlan, általános jellegű s egyetemes érvényűeket és azokat, a melyek szerzőjük szerint változnak. Határozzuk meg először az alkalmazandó egyszerű képletek elemeit. Jelentse szokás szerint : L — a vízfolyás szélességét, P,„ = a középmélységét, ii = a nedvesített területet, / — a nedvesített kerületet. R = a középsugárt, г — a felszíni esést, U — a viz középsebességét, Q — a vízmennyiséget köbméterben másodperczenként. Tadini képlete szerint U = 50 X'iïi. Mivel a vizsgálat alá veendő vízfolyások közös jellege, hogy sokkal szélesebbek, mint mélyek, nagy hiba nélkül egyszerűsíthetjük ezt a képletet, feltételezve, hogy /; = L és R = P m, s az alakja ekkor következő lesz: U = 50 }[i Pl U, íi és Q véglegesen e hármas képletcsoporttal fejezhető ki : U = 50 \í i Û il — L P m Q = í;0 L \ f i PÍ