Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
1. füzet - III. Udránszky József: Műszaki talajjavítások Oroszországban
19 csökkentette. Jelenleg a részlettervek készülnek és remélik, liogy a munkálatot 3 év alatt befejezik. Az előbbiek szerint a ha.-kénti költség 66 rubel, vagyis 167 korona lenne. A mint látjuk, eddig csak 49.000 ha. öntöző-berendezés van folyamatban, de a tervek már 229.700 ha.-ra elkészülnek. Tehát még az öntözésre alkalmas területek éppenséggel nincsenek hasznosítva. Ezenkívül magának az államnak 590.500 ha. öntözésre alkalmas területe áll rendelkezésre, tehát az összes terület 820.000 ha. Az öntöző-berendezések természetesen nagy nehézségekkel vannak összekötve ; nagy a befektetés, sok évi munka szükséges s ebből az okból a magánvállalkozás érdeklődésének felkeltése végett állami területek magánosoknak való átengedésére gondolnak. Feltéve, hogy I ha. öntözése 67 rubelbe kerül, úgy a 820.000 ha. berendezéséhez 60,000.000 rubel szükséges; mindazáltal igyekeznek ezt a nagy tervet megvalósítani, mert nagy haszon várható belőle; ugyanis a gyapottermelésen kívül, gyümölcsösök berendezése is lehetővé válnék és a letelepülésre új területek állanának rendelkezésre. Vízi munkálatok a szibériai vasút mentén. Ezek a munkálatok Szibéria nyugati részén váltak szükségessé a vasút kiépítése következtében beállott bevándorlás miatt. Az Irtis folyó Szibériának ezt a részét az Isim és Baraba nevű sivatagokra osztja, melyek egymástól nagyon különböznek. Az első egész terjedelmében ivóvízhiányban szenved, talaja, éghajlata ellenben a telepítésre alkalmas, míg az utóbbi legnagyobb részben mocsaras, s így az eredményes telepítés biztosítása végett az Isim sivatagban állandó forrásokat kellett felkutatni ; a Baraba sivatagnak pedig a mocsaras vizeit kellett levezetni, talajvizét leszállítani. Az Isim sivatagban erős földalatti vízereket kellett keresni és kútak segélyével hasznosítani, a csapadékvizeket összegyűjteni, hogy velük a völgyekben, vízmosásokban tavakat létesítsenek; az édesvizű tavak vízszínét föl kellett emelni a sivatagban ásandó és e tavakba torkolló gyűjtőcsatornák magasságára, mit a partok felemelésével és a vízfölösleg visszatartásával értek el. A Baraba sivatagban a helyzet javítása csatornarendszerek létesítésével és a folyók szabályozásával látszott elérhetőnek. E tanulmányt Akmolinszk, Szemipalatinszk, Turgaj, Ural, Tomszk, Tobolszk tartományokban 1,150.000 km 3 kiterjedésű területre terjesztették ki. Az Isim sivatag, melynek északi része nyugati Szibéria megmérhetlen rónájának egy része, csésze-alakot mutat, melynek legmélyebb pontjai az Irtis folyó jobb oldalán húzódnak és innen kelet és nyugati irányban emelkednek. Különben a legjellegzetesebb le nem csapolt sivatag, mely kiválik egyhangúságával, benne a kevés emelkedés és csekély számú a vízfolyás. Az Irtis, Isim, Tobol az egyediili lényegesebb vízfolyások, melyek azonban inkább csatornákhoz hasonlítanak, nincs mellékvizük és nincs oly mélyedésük, mely a síkot lecsapolná és a csapadékvizeket levezetné, minek következtében a víz a kisebb medenczékben ós tavakban gyűl össze ; mellékfolyója csak a Tobol2*
