Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

1. füzet - III. Udránszky József: Műszaki talajjavítások Oroszországban

12 A munkálatok két csoportba oszthatók: 1. Vízgyűjtés a házi szükségletek kielégítése, állatok itatása czéljából. kutak, tavak segélyével, melyeket részben a csapadékvizek, részben talajvizek táplálnak. Az ily berendezés jóoldala: 1. hogy nagyobb esésű területen is alkalmazható; 2. nagyobb területek áraszthatok el; 3. a töltések kisebb méretűek; 4. a nyári öntözés czéljaira külön víztartók rendezhetők be. Az ily tavakkal, limánokkal való elárasztásnak megvan az a rossz oldala, hogy évenként csak egyszer öntözhetünk, tavaszszal, a midőn úgyis elegendő víz van és bár a tapasztalat szerint a limánokkal való öntözéskor a víz 4-szer oly mélyen hatol be, mint az el nem árasztott területeken, a nyári öntözést mégsem pótolja: ezért leginkább csak szikes talajok javításához alkalmazzák, vagy rétek létesítésekor, de mindig oly berendezéssel, hogy később a rendes öntözésre is át lehessen térni. Mindenütt, a hol lehetséges, elsőbbséget adnak a rendszeres öntözésnek mesterséges víztartókkal, melyekből vízvezető és öntöző csatornák ágaznak ki. hogy minden időben kellő mennyiségű víz álljon rendelkezésre. A keleti részen 3-féle vidéket különböztetünk meg. 1. A Ivaspi vidék, a Volga alsó folyásának mindkét oldalán ; ez kopár sivatag igen kis eséssel, homokos szikes talajokkal : itt édesvízi forrás egyáltalán nincsen és csak mívelésre teljesen alkalmatlan sósvízü tavak és mocsarak fordulnak elő. A kirgizek és kalmükök itt nomád életet élnek, a sovány legelőkön leginkább állattenyésztéssel foglalkoznak, ez okból fontos az állatok itatása, kutak, vagy tavak előállításával, sőt czélszerű a rétek létesítése is, hogy legalább a téli széna-szükséglet biztosítható legyen, amidőn a hó alatt az állatok élelmet alig találnak. 2. A második vidék a Volga balpartján van Szamara kormányzóságban, a Bolsói Irgiz folyóig, magába foglalva az Uraimenti sivatagokat; ez hullámos sivatag, rajta semmi erdő, csak bozótok; a talaj homokos-agyagos, szikes; észak felé a helyzet javul. Az öntözés itt nélkülözhetetlen. 3. A harmadik vidék a Bolsói Irgiz folyótól a Szamara folyóig terjed, igen termékeny talajú, de itt gyakori szárazságok, rossz termések vannak. Nyugaton nincsenek ily sivatagok, hanem mélyedések, szakadások felváltva jellemzik a vidéket ; de a csapadék gyorsan lefut, nem elég mélyen szivárog be és meleg nyáron hamar elpárolog. A víz a szakadásokban könnyen visszatartható, de a medeuczék nem lehetnek oly nagyok, mint keleten, ezért csak kisebb területek öntözése jöhet itt szóba. E nyugati rész termékeny, fekete földű, a földmívelés elég kifejlődött; Szaratov kormányzóságban a területnek 56%-a. Poltava és Kerzon kormányzóságban 75%-a van bevetve; a lakosság is sűrűbb. A Fekete és Azovi tenger melléke vékony termőrétegű, helyenként szikes és a déli Krim kivételével elégtelen csapadékű, kevés természetes forrással; itt a szárazság okozta rossz termés nem ritka eset. Ez a partvidék még a doni kozákok sivatagjait is magába foglalja és itt a vízhasznosítás, táplálás, öntözés, a legsürgősebb szükség mind az állattenyésztés szempontjából, mind a talaj termőképességének fokozása céljából. A mint távolodunk a tengertől, annál kevésbé válik szükségessé a vízzel való táplálás, de az öntözés még mindig elengedhetetlen.