Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - III. Apró közlemények

kiindulva a medren át mindkét parttól legalább 50 méterre terjedtek. E keresztszelvényeket. egymástól rendszerint 100 m. távolságban tűztük ki, néhol a szükséghez képest sűrűbben is, egyenletes és egyenes szakaszokon 150 m. s csak a legritkább esetekben 200 m. távolságban. A sűrű keresztszelvényezóst a biztos tervezés és költségvetés kivánta, mert a csatornázás szempontjából létesítendő duzzasztott vízszín sok helyen túlemel•kedik a folyó alacsony partjain úgy, hogy egyrészt sok vízfogó töltésre lesz szükség, másrészt pedig a mederben kotrások is valószínűek. Helyszínrajzul a kataszteri térképek szolgáltak, melyek, tekintve, hogy a kataszter a Sajó mentén fekvő községeket a körömi révig (Sajókesznyéten, Salóőrös. Kiscsecs, Girincs, Sajószöged, Nagycsécs és Köröm) épen ebben az időben újra felmérte, teljesen megfeleltek és kiigazításuk úgyszólván sehol sem volt szükséges. Sőt a kataszteri mérnököknek a helyszínén hagyott és megtalált számos fix kötőpontja és zsindelye az alapvonal kitűzésekor czélszerűen fölhasználható volt, a mi a fölvételt végző mérnökök munkáját nagyon megkönnyítette. Nem úgy állott a dolog Ónod községtől kezdve Miskolcz felső határáig, hol csak régi, 20 év előtti kataszteri fölvételek vannak, hol azóta a Sajó medre ugyancsak elvándorolt az évek hosszú során át. Innen kezdve a tachimóteres fölvétellel és a keresztszelvényezéssel úgyszólván egészen új térképet, illetve helyszínrajzot kellett, készíteni, oly módon, hogy az a régi térképbe berajzolható legyen. Az egyes fölvételi műveletek voltak: sokszögvonal (alapvonal)-kitűzés, helymegállapítás, törósszögmérós, tachiméterezés, szintezés és keresztszelvényezés. Helyes munkabeosztással az előrehaladás elég gyors volt, bár az időjárás nem kedvezett. November vége volt. A gyakori esőzések következtében a Sajótöbbször kiöntött s így a felvételi alapvonal is víz alá került úgy, hogy sokszor napokig tartott, míg újra hozzá lehetett látni a dologhoz. A sűrű és napokon keresztül leszállt köd a szintezést és tachiméterezést nagyon megnehezítette. A hűvös időjárás és a sűrű eső az alkalmazott napszámosokat is nagyon megviselte úgj^, hogy sokan a munkát elhagyták s csak egyeseket lehetett fölemelt napibérrel visszatartani. Különösen sok baj volt azokkal a munkásokkal,, kiknek sekély vízben kellett járniok; alig akadt reá vállalkozó. A szántóföldek annyira feláztak, hogy rajtuk nehezen lehetett járni, sokszor 3—4 munkás sem tudta az 50 m. hosszú aczélmérőszalagot elhúzni. A nappal is rövid volt már úgy, hogy naponkint átlag 10 — 14 keresztszelvénynél többet felvenni nem lehetett, bár még a szokásos ebédidőt is csökkentettük. Érdemes felemlíteni az alap-sokszög kitűzésének módját is. Miként már előbb is említettük, a Sajó torkolattól a körömi révig (Zemplénmegye), az előző évben végzett kataszteri fölvételből annyi pont állott rendelkezésre, hogy a felvételi sokszögvonal sarkpontjai gyanánt fölhasználhatók voltak, kötésük tehát teljesen biztos, gyors és pontos volt. Ugyanezt az eljárást alkalmaztuk a további szakaszokon is úgy, hogy a mennyire lehetett, a felvételi sokszög sarokpontjait lehetőleg oly pontokra helyeztük, a melyek a régi kataszteri térképen föltalálhatók voltak. így lehetőleg mesgyékre, műtárgyakra, árkokra, kataszteri fixkövekre, határdombokra, fasorokra stb. kerültek e pontok úgy, hogy a sok időt és fáradságos külső és belső munkát kívánó háromszögelő mérést teljesen mellőzni lehetett. Hogy ez az eljárás helyes