Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés

133: Főczélja volt, hogy a Verviers környékén virágzó gyapjumosókat öblítővízzel lássa el és hogy Verviers városának s a szomszédos községeknek jó ivóvizet biztosítson. Összehasonlítva az újabb modern gátakkal, ósdinak tiinik fel, bár rendeltetésének ma is teljesen megfelel. 62. A gileppei éti f'uronsi gátak metszető. Mindjárt a fal maga a mai karcsú keresztmetszetű gátakhoz képest rendkívül vaskos ; 47 m. magasságú s tövében 66 m., koronáján 15 m. széles ; keresztmetszete tehát csaknem kétszerese a mai gátakénak. Ezt az anyagpazarlást annak idején a völgymenti bizalmatlan lakosság idegenkedése és félelme tette megokolttá. Másik érdekes jelenség, hogy ez a hatalmas faltömeg átereszti a vizet és pedig annyira, hogy tövében másodperczenként mintegy 1 liter víz gyűl össze. A szivárgás a medencze vízszíne alatt 10 -12 méternyire kezdődik s lefelé a fal mindenütt nedves. A kifolyó víz a falazat belsejéből meszet old ki s a gát szárazfelőli oldala mellett levezető kőlépcső fokai, melyeken a kiszivárgott víz végigcsurog, máris 1—2 cm. vastag mészréteggel vannak bevonva. Az újabb gátaknak szárazfelőli oldala egészen száraz ; a felhasznált kitűnő kőanyag, a czementtraszhabarcs s a vízfelöli oldalon alkalmazott védőfalak és a tömőmázolás a szivárgást 63. Túlfolyó.