Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés

103: a vizzolai, mely a Maggiore tóból eredő Ticinóból veszi vizét, továbbá a Bódeni tóból eredő Rajna melletti svájezi víziművek, u. m. a rheinfeldeni és a most épülő augsti. Ezeknél a víziműveknél a hegyitavak — mint a csapadéknak óriási természetes tároló-medenczéi — biztosítják a belőlük eredő folyóknak nagytömegű, csekélyebb ingadozásoknak alávetett vizét. A vízkivétel szilárd, avagy mozgatható duzzasztógátak segélyével történik s a télduzzasztott vízszínből kivezetett rövid nyílt csatornák közvetetlenül adják át az állandó nagy víztömeget a turbinák nyomócsöveinek. A második csoportba tartoznak a megszemlélt olaszországi víziművek közül a morbegnoi vízimü, mely az Adda folyónak nagy esését használja föl a Comó tóba való beömlése előtt, továbbá a tanulmányozott svájezi víziművek közül azok, a melyek vizüket nem hegyi tavakból, hanem glecserpatakok- vagy forrásokból táplált vízfolyásból nyerik ; ilyenek : Freiburg város víziműve a Sarine folyó melmellett, Spiez város mellett a Kander és Simme folyókból közösen táplált úgynevezett Kandermüvek és Bern város újonnan épülő víziműve az Aare folyó mellett. Míg az előző csoportba tartozó vízimüveknél a kifejthető erő nagyságát szabályozó két tényező közül a nagy víztömeg a fő, a másik tényező, az' esés pedig lényegesen kisebb, addig ebbe a csoportba tartozó müveknél már a nagy esés játszsza a főszerepet; a víztömeg itt már rendesen jóval kisebb, de még elég állandó arra, hogy az üzem folytonossága a szükséghez képest már kisebb kiegyenlítő vagy tározómedenczék közbeiktatásával is biztosítható. Azokat a nagyesésű hegyi folyókat, melyekből ezek a víziművek vizüket nyerik, bő források mellett rendesen glecserpatakok táplálják; így vizük az év melegebb időszakában elég állandó, de a téli hónapokban már jelentékenyen megapad. Ezért ott, a hol a vízfolyás túlnyomóan glecserpatak jellegű, előáll annak szüksége, hogy a téli vízhiány pótlása végett kisebb tárolómedenczéket kell közbeiktatni, nehogy az üzem folytonosságában fennakadás legyen. A vízkivétel a mederbe épített, többnyire szilárd gátak segélyével történik s a víz rendesen zárt szelvényben, nyomás 9-latt jut, elegendő vízhozomány esetén közvetetlenül, kisvíz idején pedig a közbeiktatott kisebbszerű tárolómedenczék közvetítésével a turbinákhoz. A harmadik csoportba foglalhatók a többi tanulmányozott víziművek, a hol az állandó víztömeg biztosítása csakis mesterséges tározással volt elérhető. Ezek a Sengbach vizét felhasználó solingeni, az Eschbach vizét felhasználó remseheidi vízimű, Urft völgyzáró a heimbachi erőteleppel, a marklissai Queis vízimü, a most épülő maueri vízerőtelep és a Belgiumban, Verviers mellett fekvő gileppei völgyzáró. Ezeket a víziműveket közösen jellemzi a völgyzárógáttal felfogott mesterséges tó, a tárolómedencze, honnan a víz a tó vízállásaitól függő változó nyomással jut a turbinákra. Jelentésem során ennek a három típusnak megfelelően részletesen ismertetni fogom a lombardiai vizzolai víziművet, a svájezi Karulermüveket és a poroszsziléziai most épülő maueri völgyzáró gátat, a többi vízműveknél — melyeknek nagy része hazai szakfolyóiratokban ismertetve is volt — inkább csak az egyes különleges részletek leírására fogok szorítkozni.