Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

27. füzet - A völgyzárógátak

50 ros fent fekszik eg}

7 hegykúpon. Gyakran találjuk ezt hegyes vidéken, hogy a városok magasan fenn a csúcson épülnek, a völgyek pedig mélyen bevágódnak. A vízviszonyok természetesen rendkívül nehézkesek az ilyen hegykúpon, sziklás, alig átbocsátó altalaj esetén és alig fogható fel, hogy ilyen helységek nemcsak évszázadokon át fenntarthatták magukat, hanem még gazdasági háború folytatására is képesek voltak, melynek eredményeit még ma is, legszebb virágzásukban láthatjuk. Ezekhez a helységekhez tartozik Solingen és Remscheid. Tehát a vízviszonyok itt állandóan nyomorúságosak voltak. A Wupper-menti kutakból kellett vizet felszivattyúzni. De itt is, mint a hegyek között mindenütt, ahol vékony rétegekkel lefedett vízálló agyagpalát találunk, a talajvíz hamar megapad és a vízkivétel csakhamar erősen megcsappan. így Solingen is szükségét érezte, hogy vízművének kibővítése végett új építményt létesítsen, mely mintegy 4 millió márkájába került. A kérdéses műveket a Sengbach völgyében létesítették ; ez a völgy csaknem lakatlan, úgyszólván egészen erdővel borított volt és a Sengbach-ban kitűnő, tiszta vizet találtak. Az itt létesített művek következők: előmedencze, a mely földtöltéssel van elzárva (lásd a 37-ik ábrát) és a fallal elzárt főmedencze ; ennek a falnak magassága különben 43 m. és a vizet 36 m.-re duzzasztja a völgyfenék fölé. Az előmedenczéből és a fölötte fekvő területről nyerik a vízvezetéki vizet, melyet csöveken át Strohn-nál a Wupper mellett fekvő szivattyútelephez vezetnek. Egy útban levő hegyháton alagúttal jutottak keresztül. Ha idelenn a Wuppernél szivattyúznak (ez mind vízí erővel történik, mert önként érthető, hogy a hegyek között a vízi erőt lehetőleg minden irányban kihasználják), akkor a vizet egyenesen a Sengbach-völgy -előmedenczéjéből és a felette fekvő rétekről vehetik zárt csővezeték útján és így csak az előmedencze vízszinétől kell a magas szolgálati medenczéig felemelni. Ha a vizet a szivattyútelep közeléből veszik, akkor természetesen az emelő magasság megfelelően nagyobb lesz. Itt lehetőleg gazdaságosan kellett eljárni, a nyerhető előnyt teljesen ki kellett használni, ezért egész fel a tetőig mindenütt zárt csővezetéket alkalmaztak. A 100,000 m

3 férőjű kis előmedencze hosszabb száraz időszak esetén kimerül. A mérések alapján megejtett számítások ezt világosan kimutatták. Ekkor aztán a főgyűjtőmedenczét kell segítségül venni. A főgyűjtőmedencze vizét először a rétekre vezetik, aztán bizonyos tisztító eljárásnak vetik alá s úgy emelik fel a szivattyúkkal. A tisztító eljárás abból áll, hogy a rétekre eresztett vizet kavicson és homokon átbocsátják, bizonyos lyukacsos agyag- és czementcsöveken összegyűjtik és ezt az átszivárgó vizet, mint talajvizet vezetik a kutakba, honnan a szivattyúk kiemelik (lásd a 38—42. ábrákat). Tehát a főmedencze vizét csakis szükség esetén használják, amidőn tudniillik az előmedencze nem képes eleget szállítani. Szükség volt továbbá minden csepp víznek teljee kihasználására törekedni, hogy az egész berendezést lehetőleg jövedelmezővé tegyék, hogy a Wupper-menti erőtelepek számára hajtóerőt kapjanak és hogy a közel 4 millió márkát kitevő nagy költséget kamatoztathassák ; ez a 4 millió ugyanis egy ilyen városnak, mint Solingen, vízmű-kibővítésre igen jelentékeny összeg. A tározómedenczéből nemcsak azt a vizet nyerik, ami a városi vízvezeték táplálására szükséges, (ez csak mintegy egy-negyed, egy-ötöd részét teszi a rendelkezésre álló víztömegnek), hanem a medenczéből nyerhető hatalmas nyomásturbinákat, még pedig magas nyomású turbinákat is hajt. Ezeket bekapcsolják, a mint a Wupper vize megapad és a szükséglet maximuma a Wupperben folyó vízzel többé nem fedezhető. A míg elegendő