Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)
27. füzet - A völgyzárógátak
völgyzárót tehát mindjárt a teljes kihasználásra kell kiépíteni, ez pedig gazdaságilag nehézségeket okoz, mert a völgyek elzárása sok pénzbe kerül. Eddig az volt az eljárás és ez elég jól bevált, hogy a költségeket közel egyenlő részben viselték az érdekelt felek: egyrészt az alsó Ruhr-völgyi érdekeltek, vagyis a szivattyútelepek, másrészt a felső forrásvidéki érdekeltek, vagyis a vízműtulajdonosok. De minél magasabbra megyünk a hegyekben, minél több ily művet létesítünk, természetesen annál nehezebb egy nagy berendezés számára a hegyvidéki völgyekben kellő számú érdekeltet találni és ennek folytán e mellett a nehéz kérdés mellett, vájjon az engedély a jelzett terjedelemben megadható-e, egy másik kérdés lép előtérbe: ki viseli a költségeket, hogv eme berendezést mindjárt oly 7<S\ ábra. Az alsó Ruhr vízlefolyás-viszonyai 1902-ben, valamint a szivattyútelepek és tározómedenczók hatása. terjedelemben létesíthessük, hogy a hegyvidéki völgyek összes vizét kihasználhassák'? Mert hiszen tény, hogy egy kis terjedelmű berendezést később nem lehet megkétszerezni, mert a belőle eredő költségek elviselhetetlenek lennének. Ez adott okot arra, hogy a Ruhrvölgyzárótársulat illetékeit még kissé felemeljék abból a czélból, hogy az alsó Kühr menti víziművek és szivattyúk részére a szükséges vizet biztosítsák anélkül, hogv a hegyvidéki völgyek érdekeltjeit a költségek felének viselésére köteleznék. Miután sikerült ezt a Ruhrvölgyzáró-társulatot megalapítani, melynek üzleti fejlődése most minden zökkenés nélkül önmagától halad a maga útján, a társulat által adható tetemes pénzbeli hozzájárulás folytán egymásután keletkeznek a hegyvidéki völgyekben a hatalmas berendezések, melyek sokkal nagyobb szabásnak, mint amilyet a legközelebbi érdekeltek különben építenének. Ezáltal tehát meg-