Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

29. füzet - IX. Összefoglalás

81 Ezt az igénybevételt tehát a tartó az öviemezek nélkül is elviseli. Az ütköző oszlop azonban nemcsak a kapú síkjára merőleges irányban van igénybe véve. Ugyanis valamely, a forgó oszlopra a kapú zárt állapotában ható «R» erő (lásd 3. ábrát) a másik kapuszárny oszlopára ható R erővel együtt E eredőt ad, hol E = 2 R cos a, és így tulajdonkép E erő az, a mely a két oszlopra együttesen hat. Egy oszlopra pedig E/2 = R cos a jut, а nyomaték pedig arányos iévén az erőkkel M

1 = Mcos «.— 7-6 X 0-956 = 7'27 tm. Hogy az oszlop a gerinclemez sikjára ferdén ható eme nyomatéknak is ellentállhasson, az egyik oldalon egy 370/12 övlemezt alkalmaztunk, míg a másik oldalon ugyanezt a szolgálatot a lemezburkolat teszi meg. Felső és alsó vízszintes tartók. A kapúszárnyak támaszkodásából származó erőket a felső és alsó vízszintes gerendák viszik át a falra. Erre a két gerendára a viz nyomását az átlók és az oszlopok viszik át. Ha a felső gerendára átvitt erők eredője « F» a kapú középvonalába esik, akkor a támaszkodásból származó erö (3. ábra) H — v/2 cotg x. Az átlók szerkesztésével azonban a víznyomásnak az «

F» gerendára (5. ábra) való átvitele nem részarányos és az ütköző oszlop felső csomópontjára nagyobb 6