Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

29. füzet - VII. Alsó böge mentén végzett munkák

6! is előáll néha a szivattyúzás szüksége — a lecsapoló társulat belvizeit nem kell a duzzasztott víz magasságára, hanem csak a lecsapoló árok alacsonyabb vízszinéig emelni. Az egyes műtárgyak költségei a következők : 1. Jobbparti 10 átmérőjű csözsilip ... _. .. 4903 К 98 f. 2. Balparii Г0 átmérőjű csözsilip __ 3299 « 79 « 3. ГЗ átmérőjű csőáteresztől. ... ... ... 2139 « 09 « 4. Erzsébetlaki szivattyútelep nyomócsövéne

k átalakítása 478 « 34 « Összesen 10.821 К 20 f. A munka kivitelekor a következő egységárakhoz jutottunk : A 2—3 méter mély, 8 cm. vastag, tompaszögű horonynyal ellátott szádfalak m

2-je 12.32 K-ba került. Az utánpréselt téglákkal burkolt portland-falazat m'-ének költsége 31 К 84 f. A drótbetétes betoncsövek folyóméterének költsége elhelyezéssel és kiöntéssel együtt Г0 átmérőnél 48.06 K, 13 átmérőnél 64.48 К volt. Egy darab vas-zárószerkezet elhelyezéssel együtt 1068 К 69 filterbe került. Vízbújtató. A balparti vontatóúti töltésen esetleg átszivárgó vizeknek, de különösen a torkolati duzzasztó-mű felállítása következtében a balpart árterületén, a vontatóút mögött megrekedt vizeknek a jobbparti lecsapoló árokba való átvezetésére szolgál a Periasz község közelében épített Г20 m. belvilágú vizbújtató vascső (1. IX. rajzlapot). E vízbújtatónak a Bega medre alatt fekvő középső része, valamint emelkedő szárai és ívei 25 mm. vastag öntött vascsövekből készültek. [A vontatóút és a jobbparti vízfogó gát alatt áthaladó része Г2 m. átmérőjű 5 cm. falvastagságú drótbetétes betoncsövekből készült. A jobbparton falazott aknában van elhelyezve a vízvezetéki csövekéhez hasonló tolózár. A vascsövek hossza a tolózárral együtt 38'7 m., a hozzájuk csatlakozó drótbetétes betoncsövek hossza a jobbparton 7'0 m., a balparton 13-60 méter. A vízbújtatót a Bega egyik átmetszésébe helyeztük és fölépítettük, mielőtt az átmetszés elkészült s a vízfolyás belejuthatott volna. A Bega medrének elmetszett, holt kanyarja a balparton összegyüleinlö belvizek befogadója, a melyből azután a vízbújtatón keresztül a jobbparti lecsapoló árokba jutnak. A csöveknek, valamint alájuk a betonnak elhelyezése szárazban, szivattyúzás mellett történt. Az altalaj igen különböző minőségű volt. Az alapgödörnek balparti, vagyis a Bega felé esö felén igen jó és szilárd agyagból álló altalaj volt. A jobbparti gödörrész talaja ellenben homokerekkel átszőtt iszap volt, a melyben azonnal források jelentkeztek, a mint a gödör kiásása az átmetszés fenékmagasságának szintje alá hatolt. Az Г2 m. belvilágú öntött vascsövek alja 2"0 m. mélyen fekszik az átmetszés feneke alatt ; miután pedig a vascsövek alatt 0'5 m. vastag betonágyazat van, összesen 2'5 m. mélyen kellett a jövendő meder feneke alá ásni. A vízbújtató alapgödre aránylag közel esik a régi mederhez s miután benne a vízállás a legnehezebb munkák idejében alig szállott -j- 72-00 alá, a legmélyebb betonágyazat alsó síkja pedig -j- 67-50, átlagban több mint 4'5 m. víznyomással kellett az építéskor megküzdeni.