Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

29. füzet - IV. Hajózó zsilipek

26 mentén, — figyelembe véve a hegyezésnél, valamint a verés közben történt levágásokat is, — mintegy 2'40—2'30 méterre, a kapúküszöbök miatt mélyebben alapozott zsilipföknél pedig mintegy 2-10 m.-re ér a betonalap alsó síkja alá. A szádfalaknak ez a mélysége az écskai zsilipnél nem bizonyult elegendőnek ; igaz, hogy ennek a kedvezőtlen altalajviszonyok mellett a Bega folyó közelsége is okozója lehetett. Mint föntebb említettük, az écskai hajózó zsilip felső feje alatt, különösen begamenti oldalán az altalaj sokkal iszaposabb és kedvezőtlenebb, mint a zsilip egyéb részein. A mint a szádfalak közötti földásás előrehaladt, bár a szádfalak felső végeit kitámasztó duczolást már elhelyeztük, a begamenti szádfal e helyen nem volt képes a külső nyomásnak ellentállani s alsó éle a lazább iszapos altalajban befelé kezdett nyomulni. E mozgásnak elhárítására egy második és végül egy legalsó, harmadik duczolást kellett elhelyeznünk, a mi az alapásás, valamint később a betonozás munkáit is lényegesen megnehezítette. A Bega közelségén és egyéb okokon kivül ugyancsak a szádtalak rövidségének tulajdonítható, hogy az első betonréteg elhelyezése közben az alsó zsilipfej Bega felöli szárnyában hatalmas forrás tört elő, a mely tetemes mennyiségű homokot hordott a gödörbe s a melyet, mivel a Begával is némi összeköttetése lehetett, a rendes, később ismertetendő eljárással többé elfogni nem volt lehetséges. Meg kellett várni, míg a Bega vize némileg alászállott s azután a forrásos területet csaknem a Bega vízszinéig emelkedő körgáttal véve körül, ezt a kétoldalt a szádfalak, egyebütt pedig a már kész betonalappal határolt forrásos területet víz alásülyesztett 10 m. vastag betonréteggel kellett lefödnünk. Eme tapasztalatok alapján a begatorkolati zsilipnél — bár itta viszonyok kedvezőbbek voltak — nem 5'0, hanem 5'50 m. hosszú szádfalakat vertünk le. Ilyen módon, ennél a műnél a szádfalak 2-90— 2'80 illetve, 2 60 méterre érnek a betonalap alsósíkja alá. A begatorkolati hajózó zsilip építésekor a szádfalak kitámasztására a legfelső duczgerenda-soron kívül biztonság kedvéért még egyes helyeken alsó duczokat is helyeztünk el. Mint később látni fogjuk, a duzzasztómüveknél a szádfalak mindenütt legalább 2'90 m.-re érnek a betonalap alá, sőt a begatorkolati műnél ezt a mélységet jóval meg is haladják. Ennek pedig mind a források kiküszöbölése, mind a szádfalak állékonysága tekintetében teljes sikere volt. A duzzasztómüveknél csupán egy sor duczolást helyeztünk el. A hajózó zsilipek szádfalainak anyaga puhafa : jegenye- vagy lúczfenyö. Az écskai szádfalak vastagsága 16 cm., a begatorkolatiaké, bár hosszuk 0-5m.-rel nagyobb, 15 cm. Mind a leverés alatti merevség, mind pedig a kiásott alapgödörben előállott igénybevétel szempontjából a 16 cm.-res vastagság megfelelőbb volt. A begatorkolati kamarazsilip felső feje körül rövidebb, csupán 45 m. hosszú szádfalak vannak elhelyezve ; vastagságuk 12 cm. Az egyes pallók szélessége 20—25 cm. horony nélkül. A horony a teljes vízzárás kedvéért négyszögletű trapezalakű, s középvastagsága közel a pallóvastagság Ys -ának felel meg. A szádfalak verésére közvetetlen gözhengerekkel verő kosok szolgáltak. A gőzkosok szélessége 42—44 cm. volt s mivel a pallók szélessége hozzá viszonyítva igen csekély, czélsserünek bizonyult nem egy, hanem két közös vasgyürüvel összefoglalt pallót verni le egyszerre. A pallók legtöbbjének szélessége horonynyal és léczczel együtt 25 cm. volt, a kettős pallónál a horony és lécz a vasgyürün kivül maradt, s így az összefoglaló gyürü szélessége mintegy 35 cm. volt. Ez még mindig