Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

27. füzet - Hidrológiai tanulmányok

19 hol a csapadékot levezető vízfolyás víztömegének főrészét a felszíni csörgedezés szolgáltatja, tehát hegyvidéken és oly vegyes vidékeken, hol a hegyek lábához csatlakozó lapálynak némi lejtőssége van, hogy a csapadékot aránylag rövid idő alatt levezetni képes, míg a teljesen sík vidéken ilyen szabályszerűséget nem találunk. Hegyvidéken és vegyes vidéken jellegzetes a téli és nyári félév lefolyásviszonyszámainak lényegesen eltérő volta. A téli félév viszonyszámai között hegyvidéken megtaláljuk a mintegy 60%-ot kitevő átlagos viszonyszámot (minimum 41, maximum 80), vegyes vidéken is elég tekintélyes ez a téli lefolyás-százalék, átlagban 42 (minimum 26, maximum 59), de a nyári félév lefolyás-százaléka még hegyvidéken sem emelkedik 15% fölé, a vegyes vidék maximuma 12%, a minimum pedig csekély 3—4 százalékot tesz ki. Érdekesen rámutatnak ezek a számadatok arra, mi az oka annak, hogy bár nálunk a nyári félévben általában több a csapadék, mint a téliben, folyóinkban nyáron mégis mindig vízhiány jelentkezik, ez a csak mintegy 10%-ot kitevő csekély lefolyásban leli magyarázatát, mivel természetes tározás híján folyóinkat nyáron csak a lehullott csapadékból lefolyásra jutó víztömeg táplálja. A lehullott csapadéknak 9 tizedrészét emésztik fel nyáron a párolgás, beszüremkedés és növényzet és csak 1 tizedrész táplálja vízfolyásainkat. Ha folyóink nyári kisvizét szaporítani akarjuk, ha hajózásra, öntözésre, ipari czélokra a nyári szárazság idején is elegendő vízzel akarunk rendelkezni, a téli félév csapadékából kell félretenniink, ebből kell tároznunk a nyári félév csaknem összes vízszükségletét, mert a nyári csapadékból lefolyásra jutó vízmennyiség alig számbavehető. Részletesebb felvilágosítást nyújt a szükséges tározás idejére és mennyiségére nézve a havonkénti lefolyás-százalékok tanulmányozása. Kezdjük a megfigyelést az év elején. Január és február körülbelől egyenlő jellegű. A hegyeken akkor már mindig van annyi hó, amely a délnek fekvő lejtőkön nappal olvadva, hegyvidéki vízfolyásainkat bőven táplálja; e gyorsfolyású hegyi patakok teljesen be nem fagynak s a lehullott csapadéknak legalább felét szállítják. E hónapokban lefolyásra jutó vízből az esetleg ipari czélokra szolgáló iizemvizen kívül már a tározó medenczékbe is jut víz s a medenczék részleges töltésére hegyvidéken ezt az időszakot részben tanácsos is felhasználni, mert nincs kizárva az az eset, hogy nagyobb lefolyás márcziusban sem következik be (minimum 47%) és hogy az áprilisi csapadékból tározásra nem jut, mert ennek a hónapnak minimális lefolyás-százaléka csak 19. Rendes körülmények között azonban még április if elegendő vizet szolgáltat (közepes lefolyási százaléka 42) úgy, hogy az óv első négy hónapjában a hegyvidéken elegendő víztömeg vonul le a tározó medenczék teljes megtöltésére is. Némileg módosul a tározás mikéntje vegyes vidéken, tehát oly tározó medenczéknél, melyek vízgyűjtője csak részben hegyvidék. Itt a lefolyás-százalékok vizsgálatából azt következtethetjük, hogy a januári és februári csapadék lefolyásra jutó víztömegéből a tározó medenczék töltésére, feltételezve, hogy a lefolyásra jutó víztömeg egy bizonyos része valamely ipari üzem fentartására állandóan szükséges — nem mindig jut víz (a lefolyási viszonyszám minimumban csak 20%). De erre nincs is szükség, mert a márcziusi hóolvadás vize bizonyára elegendő a medencze megtöltésére, (a márcziusi minimális lefolyás is 70%) és az árvédelmi szempont is lehetőleg üres medenczét kiván a tavaszi áradások idejére. 2*