Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

75 száját az egyik, másik szárát a másik kézben tartják, a tenyért fölfelé, a hüvelyket kifelé irányítva, oly módon, hogy a két kéz távolsága 20—30 cm. legyen. Ily módon a pálcza maximális feszítésnek van kitéve, mely csak akkor gyöngül, ha a pálcza emelkedik, vagy sülyed ; ez a mozgás akkor létesül, ha a kéz a legkevésbé is elmozdul s akkor mondják, hogy a pálcza húz, midőn a közép síkban elfordulni igyekszik. Vannak kis, zsebben hordható, drótból készült villák is, melyek állítólag jobbak, mint a fából készült varázsvesszők. Ha a vessző lefelé sülyed, akkor a német forráskutatók azt mondják, hogy a víz húzza ; míg a franczia forráskutatóknak a pálcza emelkedése jelzi a vizet. Számos megfigyelést tettek újabb időben is, hogy vájjon a varázsvesszővel való forráskutatásnak van-e valami alapja ; néha bámulatos volt az eredmény, néha nem találtak vízre ott, hol a varázsvessző vizet jelzett. Valószínű, hogy az egész varázsvessző alkalmazása csak ügyes szemfényvesztés, csalás. 11. Víznyerés szűrő csövekkel. (Note sur un système de prise d'eau au moyen de tuyaux filtrants.) Irta : Huet. Gien városa a Loire-ból nyerte vízét, oly módon, hogy a folyó homokos medrébe egyenkint 150 m. hosszú, három csővonalat létesítettek, melyek közül az egyik 300 mm. átmérőjű, a másik kettő 200 mm.: e csövek közönséges czementcsövek egymáshoz laposan illesztve ; a víz az illesztés hézagán szivárog be, de ugyanott a homok is betódul, mely a csöveket aztán gyorsan eldugja. A csövek vize kútba szolgál, honnan szivattyúval emelik ki a városi fogyasztás czéljaira. Mivel a vízgyűjtő csövek gyorsan eldugultak, új vízszerző módról kellett gondoskodni. Az elv, melylyel a kérdést megoldották, Páris város szűrő-medenczéjénél nyert először alkalmazást (1. az Annales des Ponts et Chaussées 1895. évi I trim, füzetét.) E szűrő-medenczékben sovány betonból öntött, likacsos, armatúrával fölszerelt lapokat helyeztek el, melyek fölé aztán a szűrő homokot helyezték. A betonlapok a vizet átbocsátották, de a homokot nem. Ez elv szerint készítették aztán a szűrő-csöveket is, melyeket a Loire medrébe helyeztek. A szűrő-csövek 0'3 m. belső átmérőjűek 0Ю7 m. vastagságúak és 1 m. hosszúak. A betont hozzá 6—8 mm.-es kavicsokból és portlandczementből készítették oly módon, hogy 5 rész apró kavicsot és 1 rész portlandczementet kevertek össze homok nélkül. Állva öntötték őket bádogmintákban. Az apró kavicsot kétszeres rostálással kapták. 1 m. cső 4 frkba került. Ily módon likacsos csöveket állítottak elő. E csövek vízhozományának meghatározására a homokba függőlegesen helyeztek el csövet és szivattyúzni kezdték a vizet. Midőn a csőben 005 m.-rel alacsonyabb volt a víznivó, mint a folyóban, a vízhozomány 0"28 1. volt mperczenkint, vagyis pczenkint 16'8 1. és óránkint 1 m

3. így tehát 5 cm. nyomáskülönbség mellett 50 m. hosszú cső elég 50 m

3 óránkénti vízmennyiség leadására, mi Gien vízszükségletét fedezi. Mindazáltal 300 m. hosszú csövet alkalmaztak a Loire medrébe. De e 300 m.-t nem hosszában, hanem hálózat alakjában létesítették. A hálózat teljesen vízszintes volt s úgy helyezték a homokba, hogy külső széle lehetőleg közel legyen a kisvíz széléhez. A cső