Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

50 Guérard (franczia) jelentése. A Rhone torkolatának történeti ismertetését adja elő. Hosszabb próbálgatás után elzárták a torkolat mellékágait s egyedül a keleti ágat tartották meg. Azonban e munkálatnak nem volt meg a kellő hatása s a torkolati zátony fölött Г5—2-0 m.-nél nagyobb mélységet nem tudtak előállítani. Majd megépítették a Saint-Louis-csatornát, mely a hasonnevű várostól kiindulva a Fos öbölbe tarkollik. De a Rhône keleti ágán az öbölbe áramló hordalék annyira feltöltötte az öblöt, hogy a Saint-Louis-kikötő bejárata is veszedelembe jutott. Ezért később 1855-ben fölnyitották a Rhône Roustan nevű ágát, hogy a hordalék egy része arra menjen, hol a tengernek nagyobb a mélysége. Ezt a munkálatot 1893-ban fejezték be. De ez új ágba csak lassan helyeződött el a vízfolyás s a bejáró előtt új zátony keletkezett. így tehát most sem a keleti, sem a déli Roustan-ág nem felel meg a ezélnak. A Rhône vízhozománya 500 és 10.000 m

3 közt változik a torkolatnál ; évi hordalékmennyisége 21 millió m

3. A rekeszzátony annál magasabbá válik, minél több hordalékot hoz a folyó és minél sósabb a tengervíz. A Fekete-tengerben nincsenek oly magas torkolati zátonyok, mint a Közép-tengerben. A tenger alluviumja csak kis mértékű a Rhône torkolatában. A parti áramlatoknak kevés a befolyásuk a deltára. Csak a nagy viharok okoznak erős hatást a torkolatra. Az oly töltésezés, mely a Duna Szulina-ágának torkolatánál sikerre vezetett, nem alkalmazható sikerrel a Rhône-on, mert a folyó vízereje nem elégséges a hordalék tovavitelére. A Szulinánál a tenger hatása nagy energiával működik a zátonyokra, míg a Rhóne-nál nem így van. A Roustan-ág megnyitásával a Fos-öböl föliszapolódása meglassúdott, de kérdés, hogy a várt siker meglesz-e ? További megfigyelések és tapasztalatok szükségesek a kérdés megoldásához. Bareelloni (olasz) jelentése. A Pó keleti torkolatának biztosításáról értekezik Háromszáz évvel ezelőtt a Pó deltájának egyik ága volt a levantei Pó, mely nemcsak e folyó vizének egy részét vezette, hanem a Canalbianco az Adige vizéuek jelentékeny részét is belé öntötte. Később a Pó-t délre vitték átmetszés segítségével s a keleti Pó ágát a kiszakadásnál elzárták úgy, hogy azóta a keleti Pó, mely nevét továbbra is megtartotta, csak a Canalbianco vizét vezette 1838-ig, midőn az Adige vizét elzárták a Canalbiancotól, mely aztán csak a belső vizek levezetőjéül szolgál. Mindazáltal ez a belvízi csatorna hajózható s Lombardia nagy hajózó úthálózatának egy darabja s Velencze kikötőjét a Póval kapcsolja össze a lagúnák segítségével. 1838 óta, mióta az Adige nem ömlik a Canalbiancoba, a keleti Pó vize tiszta s benne csak nagyon mérsékelt árvizek vannak. A keleti Pó rekeszzátonyát azonban meg kellett még javítani a hajózás érdekében. 1853—54-ben két párvonalas móló közé fogták, melyek 60 m. széles csatornát létesítenek maguk között. Eleinte szekrényes, majd hézagos mólókat építettek, majd ismét a tömött mólók rendszerére tértek át, de a mólók koronáját 2 m.-rel a nagy dagály színe alá helyezték. De nem volt siker s a bejáró kezdett elhomokosodni. Végre fölemelték a mólók koronáját a rendes nagydagály nívójáig. 1871-ig 2,893.000 lirát fektettek be, de a siker nem volt kielégítő s a munkálatokat abbahagyták s jelenleg a közép kisdagály színe alatt csak 1 m. mélység van. A jelentéstevő azt hiszi, hogy a Pó-delta egyik ága sem alkalmas a hajózásra kedvező bejáró létesítése czéljából s czélszerúbb kamarazsilipekkel elzárt