Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

40 Az erdők bizonyos mértékben nedvesen tartják a légkört és így némikép megnövelik az esőt ; de ezt az esőtöbbletet ellensúlyozza a levelek erős párolgása és a fákban tározódó nedvesség. Az erdős helyeken az esőnek csak mintegy 2/s"a hull a talajra, a többit a lombok fogják föl. A párolgást, felszíni csörgedezést és beszivárgást az eső sebessége, tartama, az évszak minősége, a felszín alkata, víz bocsátóképessége befolyásolja. Egyenlő körülmények közt a fás helyeken több szivárog be, mint a füves, vagy kopár területeken. De az erdős talajban tározódó víz nem növeli a föld árját, mert a fák több vizet szívnak föl, mint a másféle növényzet. A fő hatása az erdőknek a talaj megkötésében van. A nagy mocsarak kiszárítása, mint valami víztartó megszüntetése, jelentékenyen befolyásolhatja a folyók vízjárását, de ez nem lehet ok a talaj megjavítása ellen. Lafosse (franczia) jelentése. A nagy erdőségek megnövelik az esőt. Az 1867-től 1899-ig tett észleletek azt mutatják, hogy az erdős és erdőtlen területek esőmennyisége úgy aránylik, mint 100 : 76-hoz. De az erdők hatása a tengerszíne feletti magassággal változik. Nemcsak több esik az erdős területen, hanem egyenletesebben, szabályosabban és kevésbbé hevesen. Az erdők befolyása a forrásokra nincs még kellően megvilágítva. A párolgásnak fontos a szerepe. Klimánk alatt körülbelül az eső fele párolog el. Az erdők az eső nagy részét visszatartják. Télen a hatásuk kisebb. Az erdők a talajt nedvesebben tartják és az erdős talajok erősebben párolognak, mint az erdőtlenek. A lomb visszatartotta eső csak lassan jut a talajhoz. Az erdős talaj sokat nyel el; felszíni csörgedezés rajta alig van. A fák tehát sok vizet tartanak vissza. Ha tekintetbe vesszük, hogy a nagy esőzések akkor történnek, midőn a fák víz-visszatartása legnagyobb s a tél csapadékának legnagyobb része a tápláló medenczékbe fut, arra az eredményre jutunk, hogy a fák jelenléte kedvező a forrásokra. A fák tehát az esővíz gyűjtői és szabályozói. A fák kiirtása főként a hegyvidéken káros, mert a csupasz talaj gyorsan elveszti termő rétegét. Az erdők a torrensek és nagy árvizek létesülését akadályozzák, de a torrensek kialvásához nemcsak az erdősítés, hanem bukógátak, fonások stb. is szükségesek. A lecsapolás közegészségi és talajjavító szempontból szükséges. De vízjárás s főként a hajózó víz szempontjából káros. A mocsarak visszatartják a nagy esőzések és hóolvadások vizét s így megcsökkentik az árvizeket. Szárazságkor pedig a tározott vízzel táplálják a folyót s nem engedik a kisvizek nívóját mélyre sülyedni. Az erdőirtás a hegyvidéken tehát megrontja a folyók vízjárását s megcsökkenti vízhozományukat. Az erdősítéssel való talajszárítás nem jöhet figyelembe sem a vízjárás, sem a vízhozomány szempontjából. Ponti (olasz) jelentése. Az erdők szükségesek a talaj megkötésére ; az erdősítés a tűzifa és építőfa nyerése szempontjából is szükséges. Olaszországban nagyon jól észlelhető, hogy az erdőirtás megnövelte a