Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

24 alkotják. 6 vasúti vonal egyesül a lagunán átmenő kétvágányú vasútban. A nemzetközi átmenő forgalom nagyon csekély. így hát Venezia is csak a nemzeti forgalom kikötője. Újabban Venezia kezd iparos várossá fejlődni, mióta a Cellina hidroelektromos telep energiát szolgáltat oda. A Cellina-telep 87 km.-re Veneziától Udine tartomány egyik torrensének vízierejét használja ki és 10.000 lóerőt termel. A telep 10 millió frkba került. Venezia jövendő fejlődése a belvíziúthálózat fejlesztésével van kapcsolatban. Újabban Veneziát Milanóval hajózó csatornával akarják összekötni. 600 t.-ás hajókkal való közlekedésre. Ez a víziút a lagúnát, majd a már létező csatornákat használná ki Cavanelláig a Pó mellett. A laguna hídján ezenkívül még harmadik vasúti vágányt is akarnak lefektetni és ezenkívül drótkötélpályát is terveznek a szén szállítására Veneziától Mestre-ig. 4,500.000 lirás befektetéssel bevégzik a Lidó-kikötő mólóit és új partfalakat, új árútárházakat, darúkat, vasúti vonalakat akarnak létesíteni. Venezia kikötőjét jelenleg állandó bizottság igazgatja; ezt a bizottságot autonom társulat fogja helyettesíteni, mint Genovában. líí. A bresti forrásfoglalások. (Captage de sources ; dispositif adopté à Brest.) Irta : Lidy. Beckmann és Babinet az Annales 1905. évi folyamában a Loing- és Lunainforrásfoglalásait ismertetve, azt állítják, hogy Michel Lévy és Munier Chamas tanácsára először alkalmazták azt az elvet, mely szerint a forrásokat geológiai éredőhelyükön kell foglalni, ha azt akarjuk, hogy a felsőbb talajrétegek többékevésbé szennyes vize ne keveredjék hozzájuk. Lidy azt állítja, hogy ezt az elvet 1885 és 1894 közt már ő is alkalmazta a bresti források foglalásakor. A bresti arzenál részére napi 1300 m

s emésztésű forrást kellett foglalni a Kéroual nevü helyen. A forrás mocsaras helyen tört föl, hol emberi és állati szennyeződésnek volt kitéve. így hát nem lehetett arra gondolni, hogy közönséges módon foglalják a forrást. Ezért a forrásfoglalással a szűz és nem fertőzött talajig kellett lemenni. A talaj felső részét 60 cm. mélyen vegetális és turfás réteg alkotja, mely kvarczos és agyagos homokot fed le ; ez utóbbi kemény, de repedezett grániton nyugszik. A felső rétegen átszűrődő víz, melynek vastagsága 4 -6, sőt 8—10 m., a gránit felszínén folyik nagyszemű törmelékrétegben. A forrás a gránit felszínéről egy meredekség oldalán tör elő. A. forrás alatt a völgy összeszűkül s alkalmas volt arra. hogy ott valaha tavat létesítsenek. így tehát a felső lejtők vizei mind ide igyekeznek s könnyű volt itt kutak segítségével a gránittalajig leszállni. E kutak 1-5 m. átmérőjűek és 4—6 m. mélyek. Falvastagságuk 40 cm., czementmalterbe rakott kőből készültek szivattyúzás mellett. A kutak tetejét öntött vaslappal zárták le s a forrásvíz nivója alá mélyen helyezték el a kivezető vascsővet.