Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

17 Az állam a költségek fejében a tervek és az építmények kivitele, valamint a kikötő adminisztrácziója fölött kiterjedt hatáskörrel rendelkezik. A 4. osztályú kereskedelmi kikötőket a községek létesítik és tartják fönn, de a tartomány és az állam bizonyos felügyeletet és befolyást gyakorol rájuk. A kikötők és a hozzátartozó építmények szolgálata a magánmérnökök királyi testületéhez tartozik a köz munkaminisztérium fenhatósága alatt. A kikötőrendőrséget a kikötőkapitányság látja el, mely a tengerészeti minisztérium alá tartozik. Csakis Genova kikötőjének igazgatása kivétel, mert itt autonom érdekeltségi szövetkezet végzi a szolgálatot. A horgonyzás díját és a tengeri vámot nem az árúk, hanem a tiszta hajóteher szerint vetik ki. A gőzhajók, ha idegenből jőnek, minden utazáskor Г 4 frk-ot fizetnek t,-ánkint horgonyzásdíj fejében, míg olasz kikötőből jövő gőzhajók csak 0'5 frk-ot; vitorlás hajók a Középtengeren kívüli kikötőkből jőve 05—08 frk-ot, a Középtengerből jőve 02—0'6 frk-ot. Ezenkívül bérleti díj is van egész évre. Külön díjszabás van a csekély terhet be- és kirakó, valamint a személyszállító hajók horgonyzására. / A külföldre szóló egészségi bizonyítványt a hajók számára szintén a tonnatartalom és a hajóminőség szerint 025— 500 frkért adják. 1871-ben a kikötőkbe jövő árúk 10'65 millió hajótonnát tettek ki, 1881-ben 16-3 milliót, 1891-ben 23-5 milliót, 1901-ben 3125 milliót, 1904-ben 38'5 milliót; ez utóbbiból Genovára 6, Napoli-ra 5 millió t. esett. A be- és kirakott áruk 19-35 millió súlytonnát tettek ki. 1904-ben 11.638 hajó, kereste föl az olasz kikötőket, belőlük 6947 hajó kényszerűségből, 4691 szándékosan időzött ott. 1904-ben a hajóutasok száma 1,310.557 volt. Az olasz kikötők, a velenczein kívül, melyet a lagúnák befolyásolnak, nyilt parton létesültek. Az árapály játéka csekély s a kikötőket egyszerűen a hullámtörők védik. A kikötőépítmények a következők: mólók vagy ellenfalak, kikötőfalak és hajójavítók. Az olasz kikötők huüámtöröit azelőtt kőhányásból létesítették. A legnagyobb kövek a hullámtörő külső oldalára, a tengerszín magasságába kerültek, hol a hullámok hatása a legnagyobb. "A tenger szintjében 12—20 m. széles volt a töltés és 3—4 m. magasra emelkedett föléje. A külső lejtő 3:1-hez, néha 6:1-hez hajlott. Míg a tengermélység nem nagyobb 12 m.-nél, az ily építmény gazdaságos, nagyobb mélységkor drága. Az 1860—70 közt épült mólók alsó kőhányását mesterséges kőtuskókkal födték be, melyeket helyben készítettek. A lecsúszó kőtuskók nagyon megrongálták a móló lejtőit. A tapasztalat ráutalta az építőket, hogy a mesterséges kőtuskó-burkolattal a külső lejtőn a tenger szintje alá menjenek és a kőhányást nagyság szerinti kategóriákban készítsék, mint Marseille-ben. A kőtuskó-burkolattal 6 m. mélységig szálltak le a nyílt tenger felé és 4-5 m.-re a mentett oldal fe'é. A kőtuskó-burkolattal ellátott kőhányás fölé falazatot és mellvédő falat létesítettek. Vízügyi Közlemények. XXVI. 2