Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

112 E képletből y értéke 2'1-nek adódott ki így tehát y értéke nagyobb, mint a mit Bazin elfogadásra ajánl (у = Г75); e körülmény az Isère torrens voltából magyarázható, mert nagy kavicsok növelik a meder súrlódását. 3. Gyors módszer a hidraulikus kötőszerek viselkedésének összehasonlítására a tengervízben való bomlás dolgában. (Note sur une méthode accélérée pour comparer l'aptitude des liants hydrauliques à la décomposition par l'eau de mer.) Irta : Feret. A hidraulikus kötőszereknek a tengervízben való bomlására eddig végzett összehasonlító laboratóriumi kísérletek mind hiányosan, vagy nagyon hosszadalmas módon adnak eredményt. A legtöbbször a kísérleti minták felszínén létesülő mész- és magnéziumkarbonátréteg teszi lassúvá és bizonytalanná a kísérletet, mert megakadályozza a szabad mésznek a minta belsejéből való diffúzióját és 'a szulfátoknak a habarcs külsején való megújulását. Vicát e zavaró hatás ellensúlyozására a kísérleti habarcsanyagot légmentes üveggömbökbe tette s legalább egy hónapi keményedés után a gömböt szétütve, éles szélű darabokat vágott ki a habarcsból s e mintákat magnézium-szulfát oldatba tette, melyet több ízben megúiított. 10 hónap múlva vágta és törte föl 2—3 darabba a mintát és vizsgálta meg nagyítóval. A Vicát eljárásának egyszerűsítésén alapszik Ferel módszere, mely a következő : A hidraulikus kötőszert képlékeny alakba hozva, homok hozzáadása nélkül belőle minden iiányban több centiméter kiterjedésű tuskót készítünk. Kötés után vízbe tesszük e tömböt (legczélszerűbben tengervízbe) s a vizet többször megújítjuk. 3 hónap múlva 1—2 cm. oldalhosszúságú éles szélű hasábokat vágunk ki belőle úgy, hogy a tömb szélei legalább is 3 mm-nyire leessenek. Az így készült hasábalakú mintát magnézium-szulfát oldatba tesszük, mely l.-kint 5 gr. anhydridsót tartalmaz s az oldatot gyakran felújítjuk. Aztán bizonyos megszabott időtartamokban megvizsgáljuk a mintát, följegyezve a benne végbemenő változásokat. Az eredmény az ily módon való kísérletezéskor igen jó összehasonlítást ad a kötőanyagoknak a tengervízben való viselkedésére. 4. A puzzolánok adagolása a tengervízben alkalmazott habarcsokhoz. (Note sur les additions de pouzzolanes aux mortiers en prise à l'eau de mer.) Irta : Vetillart és Feret. A tengervízben való építkezéshez már régóta használják a puzzolán-anyagokat a nélkül, hogy közelebbről és pontosan megállapították volna, mily arányban kell a puzzolán-anyagot a czementhez, illetőleg mészhez keverni, hogy a tengervíz legkevésbbé támadhassa meg. Ezért újabban kísérletek történtek ebben a dologban s e kísérleti eredményekről számol be ez a közlemény.